március 02, 2013

Finito!

Nemrég a Győri Nemzeti Színház Forgács Péter által rendezett Finito c.darabjának főpróbáján fotózhattunk. Akkor még nem volt meg a 600D, így a 350D-vel mentem, ezért a képeken jelentősen többet kellett dolgozzak a magas ISO-k és rövid záridők miatt. A darab világítása egyébként fantasztikus volt, lenyűgöző fények és színek voltak, de az átlagos fényerő kevés volt, így igencsak próbára tette az akkori felszerelésem képességeit. 





Többnyire ISO800-1600 között fotóztam és még így is elég hosszú záridők sikeredtek, ami a gyorsan pörgő események miatt is kellemetlen volt. A teleobjektívet ritkán sikerült produktívan használnom, akkor is inkább a rövidebb végén. Az arcokra gyakran többletfényt adtak, így a környezethez képesti nagy kontraszt miatt vagy alá kellett exponálni a hátteret, vagy visszavenni az arcokra jutó csúcsfényt, ami gyakran sajnos természetellenes hatást kölcsönöz a bőrnek. Nehéz szituáció volt, amit kitartó próbálkozással és rengeteg kép elkészítésével próbáltam kompenzálni. A végeredmény 470 fotó lett, amiből végül nagyjából hatvanat utómunkáztam, ez utóbbi többnyire zajszűrésből és élesítésből állt, illetve szokásomhoz hűen finomhangoltam kicsit Lightroomban a színeket, itt-ott pedig kiretusáltam néhány zavaró elemet.




Ez volt a 350D utolsó nagy megpróbáltatása és úgy érzem, hogy egy igazán szép, izgalmas befejezése volt a régi gépem pályafutásának, hogy itt fotózhattam vele. Lehet szentimentális vagyok, de amikor az ember hosszú éveken keresztül használ egy fényképezőgépet és megannyi szép élményt, lehetőséget köszönhet az általa készült képeknek, akkor váltásnál hiába, jobb, okosabb az új gép, kicsit nehéz szívvel teszi el a szekrénybe a régit. Ambivalens módon pont ez volt az a fotózás, ahol eldöntöttem, hogy új gépre van szükség, mivel a magasabb ison készült képek többsége enyhe nagyítás után már kezd szétesni, nem tudom, hogy papíron hogy mutatnának.




Hogy a darabról is írjak pár szót: nekem nagyon tetszett. A keserédes komédia olyan szarkazmussal mutat be a társadalmunkban hemzsegő "nyerészkedő embernek" ahogy Tóth Gabi tette ezt az egyik jelenetben, eközben viszont végig vicces, szórakoztató és itt-ott meglepő marad. A díszletek és a világítás - talán a képekből is látszik - zseniálisak, ahogy a színészi játék és a rendezés is. Nekem a történet végi fura fordulat is tetszett, feltette a pontot az í-re, mégis nyitvahagyta a befejezést. Még műsoron van a darab, aki nyitottabb egy modernebb, társadalomkritikát is felvonultató vígjátékra, az mindenképp nézze meg!




Nagyon nehezemre esett kiválasztani a bejegyzéshez annyi fotót, ami még nem sok, de jól reprezentálja az előadás legjobb pillanatait, ezért mindenképp ajánlom a teljes fotósorozatot tartalmazó albumot a facebookon!



1 megjegyzés: