december 25, 2012

Mézes vaníliás macchiato

Mindig kísérletezgetek különféle kávéreceptekkel, bár többnyire csak az itthon fellelhető alapanyagokkal próbálkozok. Eddig egy hideg rumoskávé receptjét osztottam meg a blogon, de most következzék egy vaníliás mézes macchiato, amit szenteste főztem a családnak.

A következő módon készült:

A kávét egy kevés vaníliás feketeteafűvel kevertem el és ezzel főztem le (nem érdemes sokat belerakni, mert kesernyés lesz tőle a végeredmény). Az edénybe egy nagy evőkanál mézet raktam úgy, hogy azt érje a lecsöpögő kávé. Hosszabb kávét főztem, amit megdobtam egy nagyon kevés vanília és mandulakivonattal. Ezeket mindenképp kiskanállal adagoljuk, mert nagyon erősek és könnyen elrontják a kávét. Miután lefőtt elkezdtem felgőzölni a tejet. Egy bögrébe egy kiskanál mézet és nagyjából 1dl hideg tejet raktam és addig gőzöltem, ameddig a 2decis csésze tetejéig nem ért a hab (ha nem elég hideg a tej, akkor hamarabb fel fog forrni és kevés hab lesz rajta!) A tejet utána magas üvegpohárba töltöttem, majd egy kanálra csorgatva óvatosan hozzáadtam a kávét. Minél közelebb tartod a kanalat és minél lassabban csorgatod, annál jobban el fog különülni egymástól a három réteg (tej-kávé-hab). Ha kész, akkor egy kis elmaradhatatlan fahéj a tetejére és máris fogyasztható. További édesítést szerintem nem igényel, elég sok mézet használtam. A macchiatot érdemes előre édesíteni és külön a tejet és a kávét is, különben össze kell keverni őket, hogy jó legyen.

Ha valaki netán elkészíti, remélem finomnak fogja találni! Kísérletezni érdemes, ha van valami jó ötletetek írjatok nyugodtan, engem kávéval bármikor meg lehet venni! :)

december 23, 2012

Karácsonyi workshop Bécsben


A remekül sikerült bakonyi fotóstúra után az Arrabona Fotósokkal most Bécsbe mentünk, hogy megejtsünk egy karácsonyi évzáró fotózást. Nagyon jó társaság gyűlt össze, egy 20 fős különbusszal indultunk el. Sajnos az időjárás nem volt a mi oldalunkon, vagy hideg volt, vagy szeles, vagy borús, vagy mindez egyszerre. Azért azt szerencseként könyvelhetjük el, hogy nem esett, így nem volt teljesen esélytelen, hogy elkövessünk néhány klassz karácsonyi fotót. 


A túrát a Schönbrunni kastélynál kezdtük, itt találkoztunk a túravezetőnkkel, aki kifejezetten fotós workshopok szervezésére szakosodott és különféle érdekes feladatokkal próbálta feldobni a napot. Schönbrunn után a Mariahilfer strasset vettük be és a napot a múzeumnegyed és a belváros környékén barangolva fejeztük be. Az elsődleges célunk karácsonyi fotók készítése volt, ez szerintem csak részben sikerült. Az időjárás és a fényviszonyok miatt csak néha volt meg az a tipikus karácsonyi hangulat a városban. 


Később azonban ahogyan besötétedett előkerültek az állványok és a távkioldók és sikerült néhány fantasztikus hosszú záridős éjszakai felvételt lőni a városban, amikért bőven megérte elindulni. Személy szerint igyekeztem alacsonyabb iso-val és hosszabb záridőkkel dolgozni, azonban a kísérletezésre nem volt idő. Talán egy kicsit hosszabb távot jelöltünk ki, mint amit a túrán kényelmesen végig lehetett volna fotózni. 


Bécs egyébként fantasztikus fotóstúra célpont. A város gyönyörű és nagyon rendezett, az emberek kedvesek és akármerre fordulunk valamilyen érdekes látnivalóval találkozhatunk. Meglepő volt viszont, hogy így karácsony előtt az osztrák fővárost mennyire elözönlötték a magyarok! És most nem túlzok, a karácsonyi vásárok forgatagán átvágva tízből nyolcszor hallottam magyar beszédet, egyszer németet és egyszer valami mást.


Többnyire streetphotoban és éjszakai fotóban mozogtunk, de Sacival készítettünk néhány portrét is. A külső vaku és a színezőfóliák nagyon jól jöttek, főleg a narancssárgát és a kéket használtam. A szürke városi környezetben a narancssárga tette a legjobb hatást, amiből leginkább a werkfotóknál profitáltam. A melegebb árnyalatú fénnyel megvilágított előteret korrigálva a háttér kékes árnyalatban úszik, ami a kék óra esti hangulatára emlékeztet és sokkal szebb összhatású fotókat eredményez. 


Készítettem néhány HDR-nek valót, ezeket és a streetphotokat még nem volt időm feldolgozni, de úgy döntöttem, hogy majd egy későbbi bejegyzésben mutatom csak meg őket, amúgy is elütnek hangulatban ezektől a fotóktól. A fenti fotókon kívül még sok nagyon szép képet (és pár vállalhatóbb werket) láthattok a facebookos galériában, ahova hamarosan feltöltöm a megmaradt fotókat is. Ha a többiek fotóira vagytok kíváncsiak, akkor böngésszétek az Arrabona Fotósok facebook oldalát, a túra utáni napokban vegyesen kerültek bécsi és más karácsonyi témájú fotóink.  



Idén még biztos lesz új bejegyzés, de karácsony előtt már nem valószínű, ezért szeretnék most 
Békés és Áldott Ünnepeket kívánni minden kedves olvasómnak! 

december 20, 2012

Tippek a családi fotózáshoz az ünnepek során

Póczik Bence barátom kérésére írom ezt a cikket és most kifejezetten a kezdőkhöz szólok. Jönnek az ünnepek és előkerülnek a kompakt fényképezőgépek, hogy elkapjuk a legszebb karácsonyi és szilveszteri pillanatokat. Csak a spontán események fotózása még a profiknak is embert és felszerelést próbáló feladat, egy egyszerű kompakt gép automata módban pedig nehezen birkózhat meg a feladattal. Az alábbiakban leírok pár tippet és tanácsot, amik megkönnyíthetik a fotózást. Nem egy mélyenszántó technikai cikk lesz megígérem, nem megyek bele a bonyolult fogalmakba és nem kell hozzá sem komoly felszerelés, sem szoftverismeret.


A legfontosabb probléma az ilyen képeknél, hogy nincs elég fény, emiatt a képek sötétek, szemcsések, elmosódottak lesznek, még rosszabb esetben villant a vaku és egy vaksötét háttér előtti kiégett arc lesz az eredmény. Mit lehet ez ellen tenni? Triviális, de csináljunk több fényt! Biztos nagyon hangulatos csak a karácsonyfaizzók és egy gyertya fényében vacsorázni vagy ajándékokat bontogatni, de ehhez komolyabban fel kellene készülni a fotózásra is.

Első körben próbáljunk meg vaku nélkül fotózni. Érdemes a lakásban, pár nappal az események előtt kipróbálni mire képes fényképezőgépünk vaku nélkül. Az állvány jól jöhet, ha a nagy tripod sok helyet foglal a szűkös szobában, akkor kis asztali állvánnyal érdemes próbálkozni, ezekben a szituációkban nagyon hasznosak. Az állvány azonban önmagában nem elég, hiszen ha a kép szereplői megmozdulnak a fotó elkészülésekor, akkor elmosódhatnak a képen. Ha nem vakuzunk muszáj lesz magasabb ISO érzékenységet használni. Ez pont olyasmi, mint annak idején a filmes gépeknél a 100-as vagy a 200-as negatív. Ugyanolyan fényviszonyok között a 200-as negatív kétszer olyan világos képet ad, mint a százas. A digitális gépeknél az ISO érték nagyon széles sávban változtatható, már kompaktokban sem ritka, hogy még ISO3200 is választható, ami garantáltan elég lesz ahhoz, hogy a lakásban éles/világos képeket csinálhassunk vaku nélkül. Az egyetlen kompromisszum, hogy minél magasabb értéket választunk, annál szemcsésebb lesz a kép. Akik mobillal fotóznak biztosan ismerik azt a durva képzajt, ami sötétben elrontja a fotóik többségét. Érdemes kipróbálni, hogy saját fényképezőgépünk mely érték mellett mit produkál és nekünk személyesen mi az, ami még elfogadható. Nagyfelbontású gépeknél a kinyomtatott képeken kevésbé fog látszani a képzaj, ezért bátrabban mehetünk feljebb is. Minél magasabb az érték, annál valószínűbb, hogy nem fog bemozdulni a kép, akár még kézből fotózva sem, így elkerülhetjük a vaku használatát és természetes összhatású fotókat készíthetünk.

Ha a lakás megvilágítása nem elég jó és nem vagyunk megelégedve a magas érzékenységű képekkel, akkor viszont mindenképp vakuzni kell. A vakunál a leggyakoribb probléma, ha túlexponálja a képet. Ilyenkor próbáljunk meg távolabbról fotózni és akkor talán a háttér sem lesz olyan sötét. Ha van állványunk érdemes a "hosszú szinkron" technikával kísérletezni. Ekkor a gép -bár villant egy rövidet a vakuval- hosszabb ideig exponál, így a vaku által megvilágított előtér élesen és tisztán rákerül a képre, de marad elég idő, hogy a háttérről is jusson fény a fotóra, így az sem lesz teljesen sötét. A hosszú szinkron gyakran megtalálható az automata vakumódok között is, sokféleképp jelezhetik, nekem az itthoni fuji kompaktnál egy villám és egy S betű jelöli. A hosszú szinkronnál ha nem használunk állványt, akkor csak az lesz éles, amit a vaku megvilágít, a háttér elmosódhat. Ha nincs automatikus mód rá, de lehet állítani a záridőt (S vagy Tv üzemmód), akkor kapcsoljuk be a vakut és válasszunk hosszabb értéket mellé (a vakuhoz a gép általában 1/60 másodperc körüli időt választ, célszerű akár 1/4-ig is lemenni) Ha elég erős vakunk van, akkor próbálkozhatunk azzal is, hogy kicsit lágyítjuk a fényét. Sokféle házibarkács fényterelő létezik, nagyon egyszerű őket megcsinálni és sokkal finomabb szórt fényt kapunk használatukkal. Gyakorlatilag egy darab papír, vagy átlátszó fehér műanyag elég lehet, ezt erősítsük valahogy a vaku elé. (ez például egy banálisan egyszerű megoldás, de érdemes kipróbálni ). Régi külső vakukkal óvatosan, mert tönkretehetik a fényképezőgépünket. 
Ha vörös-szem effektus jelentkezne próbálkozzunk a vörös-szem csökkentő módokkal. A vörös-szem effektus oka az, hogy a vaku villanásakor a pupilla nem tud elég gyorsan összehúzódni, ezért a fény visszaverődik a vérben gazdag szemfenékről A vaku ezt világítja meg, ezért válik vörössé az emberek szeme. Amint véget ér a villanás a pupilla ismét kitágul és egy pár másodpercig nem tud összehúzódni. A vörös-szem csökkentő mód ezt használja ki és a tényleges fotó előtt duplán villant, vagy valami más fénnyel "belevilágít" a célpontok szemébe. Ez utóbbi nem túl hatékony, helyette próbáljunk meg több fotót készíteni gyors egymásutánban. Ha egy felvételen mégis megjelentek az ördögi szempárok, akkor se keseredjünk el, utólag rettenetesen egyszerű korrigálni, a Picasa, Fast Stone vagy más egyszerűbb képnézegető program is gond nélkül, szinte automatikusan megoldja!


A fény mellett a másik probléma a színek beállítása szokott lenni. A gépeket rendszerint megtéveszti a lakásokba szerelt erősen vörös hatású izzók fénye, de az újfajta energiatakarékos fénycsövekkel már zöldes vagy kékes eltolódásokat is lehet tapasztalni. Ezen az sem segít, hogy a karácsonyfa, gyertyák még néhány réteget hozzáadnak a megvilágításhoz. A digitális gép "nem tudja" milyen színek vannak a szobában, hanem megtippeli őket, amihez szüksége van egy viszonyítási pontra és minden más színt onnan mér fel. Ha ez a viszonyítási pont rosszul lett megválasztva, akkor torzak lesznek a színek és utólag sem lehet túl könnyen korrigálni, az eredmény fals lesz. Ezt a beállítást "fehéregyensúlynak", angolul "white balance"-nak hívják, sokszor csak WB néven szerepel a gépek menüjében. Automatikus üzemmódban változó teljesítményre képesek, ha úgy érezzük, hogy nem jó, amit a gép választ, próbáljuk meg a manuális értékeket. Szinte minden gépnél valamilyen időjáráshoz tartozó ikon közül választhatunk, mellettük szerepelhet többféle lámpát jelző menüpont is. Az "Incandescent" a sima izzókat jelöli, a vörös fényüket kék felé fogja korrigálni. Ha a megvilágításunk nem ilyen, akkor kékes árnyalatú fotókat fogunk kapni. Többféle "Fluorescent" menüpont is lehet, ezek fénycsövekre vonatkoznak és könnyen lehet, hogy ha energiatakerékos izzóink vannak, akkor itt találjuk meg a helyes beállítást. Persze, aki kicserélte a lakása világítását energiatakarékos LED lámpákra, annak ilyen problémája nincs, mert annak egészen jól használható, természetes (közeli) fehér fénye van. Ha nagyon nem akar megfelelni egyik beállítás sem akkor nézzünk körül a gépünk menüjében, lehet, hogy akad "Custom WB" beállítás. Ilyenkor vagy számszerű értéket kell megadjunk, vagy be kell fotózzunk egy fehér lapot és ahhoz fog viszonyítani. A használati utasítás jó, ha kéznél van próbálkozások közben.

Amikor fotózunk figyeljünk oda, hogy mi kerül rá a képre. Amikor csak tehetjük, "ne zoomoljunk rá"! Kevés fényben nagyon nehezen dolgoznak a kompakt gépek, ezen sokat ront, ha erősen ráközelítünk a témára. Célszerűbb inkább utólag vágni, tizenakárhány megapixelből bőven lehet faragni. Igyekezzünk távolabbról fotózni, az arcok sem torzulnak annyira és kisebb az esélye, hogy lemaradunk valamilyen érdekes pillanatról. Tartsuk a gépet egyenesen és ne mindig középre helyezzük azt, amit le akarunk fotózni. Ha megnézitek az amatőr fotósok munkáit, láthatjátok, hogy többnyire a "harmadolópontok" környékére helyezzük, amit fotózni akarunk. Sok gépen bekapcsolható egy segédrács, hogy a harmadolópontokat könnyen megtaláljuk, ha nincs ilyen, akkor képmezőt képzeletben osszuk fel 3x3 egyenlő téglalapra. Az osztóvonalak metszéspontjában lévő dolgokra hamarabb rátalál a szem, ezért az ilyen fotókat kellemesebbnek érezzük. Persze a kép többi részét is próbáljuk meg értelmesen kitölteni, pl a háttérben a karácsonyfával vagy az ünnepi asztallal fotózkodjunk és ne a félig bezárt fürdőszoba ajtajával!!!

Ha azt akarjuk lefotózni, ahogy a gyerekek kibontják az ajándékokat, készüljünk rá! A kompakt gépek kevés fénynél lassan fókuszálnak, a gyerekek ajándékbontáskor pedig fénysebességre kapcsolnak. Minden kompakt gép tud viszont előre fókuszálni, ha félig lenyomjuk a gombot. Ekkor megkeresik az élességet, majd fixálják és addig úgy hagyják, ameddig félig nyomva tartjuk a gombot. Ha teljesen lenyomjuk, akkor szinte azonnal elkészül a gép, szóval ha időben odaülünk, ráfókuszálunk a kellő távolságban lévő ajándékra, akkor épp a legjobb pillanatban süthetjük el gépet.

Akik nem használják rendszeresen a fényképezőgépüket, azoknak üzenném még, hogy az akkumulátorokat, elemeket időben töltsék fel és készítsék elő a memóriakártyát! :)

Remélem a fenti tanácsok érthetőek voltak és segítenek igényesebb ünnepi fotókat készíteni a családi albumhoz. Szívesen segítek, bármilyen konkrét kérdés van! Tényleg, írjatok nyugodtan és megpróbálok legjobb tudásom szerint válaszolni!

Áldott ünnepeket kívánok mindenkinek!

december 12, 2012

Asus K55A gyorsteszt


Lassan beáll a márkahűség, öcsém Asus K52J notebookja kiválóan teljesített, így tavaly én is egy K53SC-re cseréltem az igencsak megfáradt MSI EX600-at. Az MSI két év alatt ipari hulladékká forgácsolódott a kezeim között, mára már szinte minden tönkrement benne, ami tönkremehetett: kiszakadt a helyéről mindkét zsanér, nem megy a bluetooth, wifi, webkamera, CD-olvasó, két USB port meghalt a négyből és a billentyűzeten teljesen kiment két sor. De ennek ellenére, külső monitorral és billentyűzettel egy jól használható gép maradt, amit szüleimnek adtam, viszont mostanra már az ő bajuk is meggyűlt vele, mivel csapágyas lett a hűtőventilátor  ami miatt egy traktorral összemérhető zajjal üzemel a gép. Már régóta érett tehát egy kisebb teljesítményű, de megbízható notebook nekik is és két pozitív tapasztalat után "karácsonyra" rendeltünk egy K55A-t, ismét az edigitaltól. Mivel jóformán csak egy napja van meg, ezért ez nem egy olyan tartósteszt lesz, amit az én K53-asomról készítettem, inkább csak ismertető, illetve összefoglaló a telepítéssel és a használatbavétellel kapcsolatos tapasztalataimról.


Az általunk vásárolt modell a K55A fehér változata, kb 110ezer forint volt táskával és egérrel, op.rendszer nélkül. Egy Intel B970-es processzor, integrált VGA, 4Gb RAM és egy 500Gb-os HDD jellemzi a hardverét, "extrák" között  szokásos dolgok, bluetooth, hdmi és usb 3.0 az említésre méltó. A gép le sem tagadhatná, hogy rokonok a K53-al, kinézetre szinte megszólalásig hasonlítanak. Szerencsére történt pár nagyon pozitív változás is. Többek között az általam nagyon kifogásolt töltőcsatlakozót végre normális helyre rakták, továbbá a káva fényes fekete helyett egy merevebbnek tűnő matt anyagból készült, ami ránézésre is tetszetős és az ujjlenyomatokat is kevésbé gyűjti. A fedőlap viszont már fényes bevonatot kapott és hasonló műanyagból készült a billentyűzet körüli rész és a csuklótámasz is. Igen, műanyag. Sok hirdetésben olvasni, hogy a gép építésénél alumíniumot használtak és a K53-nál ez így is volt, kellemes és tartós alumíniumlemezbe van foglalva a billentyűzet. A K55-nél ez csak részben van így, bizonyos modellek megkapták a fémházat, de a fehér változat, valamilyen felfoghatatlan ok miatt műanyagból készült. Valahol írta is a leírásnál, de átsiklottam felette, így kicsomagolásnál egy kissé csalódott voltam. Ennek ellenére a gép építési minősége nagyon meggyőző, a százezres kategória darabjaihoz képest kiemelkedő, nem recseg, nem hajlik, nem nyomódik be.


Változott a billentyűzet és a touchpad is. A K53 billentyűzetét egyre kevésbé szeretem, időnként ki is hagy, instabil a felfekvő pont, alacsony úton járnak a gombok. A K55A billentyűzetének gombjai még rövidebb úton járnak, szinte alig emelkednek ki a billentyűzet síkjából. Kompenzálásképpen az ütközőfelület sokkal szilárdabb benyomást kelt, úgy tűnik, hogy egy fokkal jobb tehát, mint elődjéé, de még mindig nem tökéletes. A touchpad viszont jobbnak tűnik. Már a K53 is elég jó felületű volt, de a gombjai keményen jártak. Itt viszont nincsenek dedikált gombok, hanem magát a felületet lehet benyomni az Apple notebookjaihoz hasonló módon. Méretre nagyobb, a rejtett gombokat még szokni kell, fura, hogy nem lehet kitapintani a jobb és bal gomb közötti különbséget. A megoldás azért jónak tűnik, de ahogy a billentyűzet kapcsán is, ennél is csak tartósabb használat után lehet objektíven véleményt alkotni. Más tekintetben a gépre érvényesek a K53-nál leírtak, a zsanérok, az alsó szekció, a fedőlap, portkiosztás szinte mind ugyanaz. De ez nem is baj, ami nem romlott el, azt nem kell megjavítani. (apróság, de az állapotjelző LED-eket is áthelyezték, kisebbek és kevésbé jól láthatóak)



A Windows 8-ról már leírtam a véleményem, alapvetően nem találtam rossznak, de még korántsem tökéletes. A Microsoft viszont nagyon erősen tolja a köztudatba az operációs rendszerét, a gép bár Win8 nélkül érkezett, kapott egy kis használati útmutatást, hogy ha netán valaki ezzel a rendszerrel akarná használni. Mivel az én "ízlésemnek" egy gyengébb processzor ketyeg ebben a konfigban, úgy éreztem, hogy egy stabilabb és gyorsabb oprendszer itt most nem feltétlenül rossz döntés. Szüleim még nem olyan gyakorlott számítógép használók, náluk nincsenek meg, azok a beidegződések, amik miatt egy átlagos felhasználónak fura lehet a win8, ezért abban reménykedek, hogy számukra kellemes tapasztalat lesz az új és látványos rendszer.

A gép kicsomagolás után szinte csöpögött a lecsapódott páráról (ne vegyetek télen laptopot) így egy bő órára pihenni hagytam. Miután kellően száraznak és szobahőmérsékletűnek találtam elindítottam a windows telepítést. A vinyón két partíció volt és a nagyobbikra nem engedte telepíteni a rendszert, ezért azonnal mindkettőt formáztam. A telepítés kb fél órán át tartott, gond nélkül lement. A formázáson kívül egy teljesen kezdő felhasználó is könnyűszerrel meg tudja csinálni, de ez így volt már a Win7 idejében is. Rövid testreszabás után azonnal rendes felbontáson, egér, billentyűzet és wifi támogatással indult a rendszer, ami driverek telepítése előtt meglepő és remek dolog.


Az Asus driverlemezein van egy remek InstALL nevű program, ami összeválogatja nekünk a megfelelő segédprogramokat és automatikusan telepít. Sajnos a dobozban mellékelt változat nem támogatta a win8-at így az asus honlapjáról kellett összevadásznom a dolgokat, ami lényegesen időigényesebb. Ami nagyon idegesítő volt, hogy szinte semmit sem tudtam elsőre telepíteni. Mintha nem kaptam volna meg a rendszergazda jogokat és a telepítőket lelőtte volna a rendszer. Pár újraindítás és némi felhasználói fiók beállítás után nagyjából sikerült megfelelően beállítani. A drivertelepítés sajna egyáltalán nem triviális windows 8 alatt. Ha tehát amatőr felhasználó vagy és win8-al akarod használni, akkor előtelepített rendszert vegyél! Még egy hozzáértő sem biztos, hogy tud segíteni, mivel úgy kell összevadászni a rendszer komponenseit. Szerencsére ezek nélkül is nagyjából teljes értékűként működik minden, ami kompenzálja a gyengeségeket Mégegyszer: ez nem konkrétan a gép problémája, hanem a gyártóé, ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy alig egy hónapja elérhető az új oprendszer, így várhatóan egyre jobb lesz a támogatottsága az Asus részéről is. A maradék alapszoftver is gyorsan felkerült a ninite telepítővel (ez az alkalmazás úgy működik, hogy kiválasztjuk azon alapszoftvereket, amikre szükségünk van és ő egyszerre telepíti a legfrissebeket). Az edigital karácsonyi akcióként csomagolt egy dobozos Norton Antivirust is a gép mellé, 1 éves érvényességgel, ami nagyon szimpatikus dolog részükről.


Működés közben teljesen zajtalan volt, ez később nyilván változni fog, ahogy egy kis por kerül a hűtéskörbe, de ez minden notebooknál játszik, amelyiknél nem hézagmentes alumíniumburkolatot használnak (az pedig min 300e Ft-os vételárat jelentene). A CD-olvasó azért elég zajos, de én ezt ma már jóformán csak windows telepítésre használom. Melegedést nem tapasztaltam, bár nem is izzasztottam meg, mondjuk ez a hardver nem is arra való. Az alumíniumborítás a billentyűzet körül a K53 esetében nagyon sokat jelent a hűtés hatékonyságában, a K55A fehér műanyagával hátrányban lesz ehhez képest, viszont ez a processzor várhatóan nem fog annyi hőt termelni.

A kijelző és a hang hozza az elvárhatót. A LED panel korrekt fényerőt és kontrasztot, átlagos részletességet és enyhén szűkös betekintési szöget kínál. Ebben a kategóriában legfeljebb "máshogy rossz" kijelzőt kaphatunk, de a szuperfinom, fullHD matt képernyők csak a drágább készülékekben kapnak helyet. Hangszóró terén más a helyzet, egyre több gyártó próbálja valamilyen ismert hangszóró készítő cég bevonásával emelni a minőséget. Az Asusnál régóta Altec Lansing hangszórók vannak, amik bőven jobban, mint az átlag notebook teljesítmény, de a mai kínálatból azért túlzás lenne kiemelkedőnek nevezni. Az általános teljesítmény jó, a processzor a legújabb Sandy Bridge architektúra alapján készült és egész jó sebességre képes, bár nyilvánvalóan kimaradt belőle több fejlettebb szolgáltatás is, ami a hasonló órajeles i3-asokat úgy 15-20%-al magasabb szintre emeli. Az integrált videóvezérlő viszont sajnos nem a HD3000, hanem a HD2000 frissített változata. A mai játékok többsége nem fut vele, a pár évvel korábbiak pedig alacsonyabb beállításokkal (a notebookcheck.net szerint a COD:MW3 low beállítással 40-50fps-re képes, ami szerintem elég jó teljesítmény) viszont a kártya teljesítménye arra tökéletesen elég, hogy a windows 8 zökkenésmentesen működjön. Az áttűnések és az animációk szépek, nem akadoznak, a felhasználói élmény kifejezetten jó.


A jelenlegi konkurens gépek közül szerintem érdemes ezt választani. Nálam legitim márkaként még a Dell, Lenovo, Samsung és a Sony szerepel. Utóbbiból ennyiért ritkán lehet gépet kapni, a Samsungnak pedig személy szerint nagyon nem jön be a formaterve. A Lenovo ár/érték arányban lényegesen gyengébb mindnél (értsd: indokolatlanul drága) a Dell pedig az alsó szegmensben nem túl meggyőző felépítésre, a három év garancia pedig az edigitalnál már +5e Ft-ért elérhető, így ez sem számít túl nagy fegyverténynek, a nehézkes segédprogramokról nem is beszélve. Házon belül az Asus X55 versenyzik még. Az X széria inkább a 80-130e Ft közötti kategóriát próbálja lefedni, a K pedig a 120-200e szegmenst, ennek megfelelően utóbbinál jobb felépítésre és gazdagabb szolgáltatásokra számíthatunk, előbbinél ugyanaz a hardver olcsóbb, jelen esetben a cikk tárgyához hasonló konfig 115e Ft-ért geforce610M videókártyával érkezik már. Az Asusnál szinte minden gépnél alap az "ajándék" táska - ami egy átlagos kinézetű, de elég strapabíró, korrekt "Asus" logós puha táska - és az egér, továbbá a két év garancia háztól-házig elven működik, futár hozza, viszi a problémás gépet a szervizig. A magyarországi javítást a Fixdirect kft végzi, sajnos a K53-as töltőcsatlakozója miatt igénybe kellett vennem a segítségüket, szerencsére nagyon precízek, segítőkészek és kedvesek voltak, tökéletesen meg voltam elégedve a munkájukkal.

Összegzésképp azt mondanám, hogy azt kaptam, amire számítottam. Itt-ott fejlődött a gép a K53-hoz képest, de alig telt el egy év, a már megszokott minőségét simán hozza, az alumíniumborítás kivételével - ami csak a fehér változatnál hiányzik! A drivertámogatást nem rónám fel a K55-nek, mert aki win7-el fogja használni semmit sem fog észre venni belőle, az InstALL közbeavatkozás nélkül minden szükséges dolgot fellő és máris teljes pompájában használható a gép, ami nem túlzó megfogalmazás, hiszen egy gyönyörű, divatos laptopról van szó (szerintem ebben az árkategóriában ez a legszebb)

Mindenkinek nyugodt szívvel ajánlom és majd pár hónap múlva egy rövid tartós teszttel is kiegészítem a fenti írást. A kérdésekre, mint a tablet-tesztnél is, igyekszem legjobb tudásom szerint és gyorsan válaszolni, írjatok nyugodtan! :)

/a képek saját készítésűek, bocs a porért és a tükröződésért, de az igazság az hogy ez hozzátartozik a gépekhez, csak a boltban és a termékfotókon olyan tiszták, a fotóimon egy reális, otthoni környezetben láthatóak/

december 09, 2012

Győr/este

Egyre nehezebb ezeknek a bejegyzéseknek címet adni, mert egyre többet fotózok este. Ahogy tegnap ígértem, hozok pár színes esti fotót is Győrből, amik a múlt héten készültek. Eredetileg holdfogyatkozást akartam fotózni, de a kérdéses időszakban a hold elbújt a felhők mögé, így kerülőúton elindultam hazafele és lőttem pár fotót arról, amit út közben láttam. A képek magas iso-n kézből készültek, ezért a gyengébb képminőség. Most így három dolog jár a fejemben "kellene" címszóval: állvány, 650D, fényerős fix nagylátó. 
Az utolsó két képnél vakuztam is, a színezőfóliáknak jó hasznát vettem. :) 





december 08, 2012

Győr streetphoto

Ha visszagörgetem a blogom az látszik, hogy egyre inkább eltolódik az érdeklődésem az éjszakai fotózás és a streetphoto felé. Kár, hogy egyelőre az előbbihez se megfelelő felszerelésem, se elég időm nincs, utóbbihoz meg... mondjuk úgy, hogy tapasztalat és kurázsi. : D
Mindenesetre igyekszem, a Győrben lőtt FF utcai fotóimat ide pakolom fel, az éjszakai képeket pedig ide. Nemrég elkövettem abból is párat, hamarosan mesélek róluk a blogon is. 





december 02, 2012

Kiállítás - A Varázslatos Bükk

Indultam egy fotópályázaton, melyen a "Bükk" volt a témakör. Néhány éve a KTK fotókörrel ejtettünk ott meg egy túrát, így gondoltam kiválasztok pár képet abból az anyagból. Két képem be is került a kiállítási anyagba. Én valószínűleg nem tudom megtekinteni a kiállítást, de aki a közelben el és megnézi, az mesélhetne majd róla! :)