november 11, 2012

Ismét szalagavató


2010-ben már voltam a Pápai Református Gimnázium szalagavatóján, akkor öcsém táncolt, idén pedig a barátnője, így ismét jelen lehettem, ezen a gyönyörű eseményen. A legutóbb tapasztalatok alapján már készültem, vakuval, töltött aksikkal és állvánnyal jelentem meg, hogy a -szerintem- esemény fénypontján, a UV lámpák és gyertyák fényében megejtett néhány perces táncon érdekes fotókat lőhessek. Az elképzelés az volt, hogy yongnuo 565ex stroboszkóp módját használom, hogy a tánc különböző fázisait megörökítsem egy képen, azonban sem a szög, sem a szituáció nem kedvezett terveimnek, hiszen a kevés idő nem ad teret a kísérletezésre, az én ötletemet pedig nem igazán lehetett volna enélkül kivitelezni. Próbálkozni azért próbálkoztam, hosszabb expozíciókkal és különféle vaku villanásokkal dolgoztam és nagyjából meg vagyok elégedve az eredménnyel. Két évvel ezelőtthöz hasonlóan igazán érdekes képeket sikerült lőnöm, amik most talán még világosabbak és élesebbek is.


Általában ISO400 vagy 200 érzékenység mellett dolgoztam, a legtöbb fotón 8-12másodperc közötti záridőkkel, utólagos zajszűrés nélkül, mivel az idő itt kritikus tényező volt és nem engedhettem meg, hogy a nettó záridő kétszeresét használjam fel egy-egy fotóhoz. Emiatt az alap utómunka is több volt a képekkel, de most komolyabb PS retusálásra nem volt kapacitásom, az itt közölt fotókon csak fehéregyensúlyt és kontrasztot állítottam, illetve picit javítgattam őket élesség/képzaj szempontjából. Néhány képnél nem vakuztam, többnél pedig a hosszabb záridőbe a többi vendég villanása is beszűrődött, ami szerintem érdekesen fűszerezte meg a szemközti lelátó képét.


Érdekes megfigyelni a színek változását, hiszen itt három szélsőséges fényforrás adta a kép egyedüli megvilágítását. Az UV fény a szem számára alig érzékelhető tartomány szélén van és a szenzor is kevésbé érzékeny rá. Ezzel a szemben a gyertya lágyabb fénye a spektrum túloldalán helyezkedik el, hiszen inkább az infravörös hőmérsékleti sugárzáshoz áll közelebb (de nem az! a sárga fényt nem a gyertyaláng hője, hanem az égésanyagok nátriumszennyezése okozza, bármilyen kis mennyiségű nátrium már sárgára színezi az égést... a láng színe pedig a szennyezőanyagok vegyértékelentronszerkezetétől függ, szóval nem szabad összekeverni ezeket a dolgokat, hiszen a "színhőmérséklet" egy elég megtévesztő fogalom lehet, ha ide keverjük!) A kettő között ott figyelt a vakum, a maga relatíve fehér fényével, rövidebb hatótávjával, de intenzívebb villanásával. A hosszabb záridő inkább a gyertyafénynek "kedvezett", a tágabb rekesz az UV-nek, a magasabb ISO a vakunak (az UV fényre való érzékenység nem lineárisan nő az idő és az iso függvényében) Az élesség sem egyszerű kérdés egy ilyen helyzetben, hiszen a legtöbb optikai hibát az okozza, hogy a különböző színű fény más szögben tör a lencsék felületén, itt pedig jóformán a spektrum két széléről beszélünk. Többek közt ez az oka a látszólag erős kék CA éleknek.


Sajnos a pontos koreográfiát nem ismertem és mozgási lehetőségem nem volt. Szerencsére egész jó helyre sikerült leülnünk így a 2010-es közelképek helyett, most madártávlatból figyelhettem az eseményeket. Ha ismertem volna a koreográfiát, akkor előre tervezhettem volna, hogy például a gyertyával való körbejárás elején indítsak egy expozíciót, ami épp a kör végén érne véget egy erősebb vakuvillanással. A fenti fotón látszik, hogy mire gondolok, messze nem tökéletes, de valami hasonló dolgot sikerült talán elkapni. Mindenesetre ismét hatalmas élmény volt, a végzős osztályok nagyon ügyesek voltak és szépen táncoltak. Azt hiszem valami ilyesmi a méltó lezárása négy évnyi gimnáziumi életnek. :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése