október 10, 2012

Windows 8 verdikt

Két hete a MS új op.rendszerét használom aktívan, abból a célból, hogy eldöntsem hosszú távon barátok leszünk-e. A csere azért volt aktuális, mert szervizbe kellett küldenem a laptopot, így előtte kimentettem mindent és leformáztam. Amikor visszakaptam kísérleti jelleggel felraktam a Win8/x64 9200-as buildjét.

Most, hogy éppen egy friss win7 telepítőt írok ki lemezre, úgy érzem érdemes pár sort írnom a tapasztalataimról. Nem akarom elemeiben ismertetni a rendszert és az igazság az, hogy én sem tájékozódtam túlságosan róla, inkább leírom milyen volt felfedezni, hogy viselkedik munkára fogva és hogyan lehetett volna - csakis szubjektíve - ezt jól megcsinálni. Remélem ezeket a gondolatokat még sokan megfogalmazzák és pár év múlva a win9 már egy élhetőbb koncepciót kínál, mivel alapvetően jó irányba tart és nem feltétlenül a fejlesztők hibája, hogy még nem jó.


Csapjunk a lecsóba: a telepítésről nem írnék sokat, egyszerű, gyors, gördülékeny, már a win7 esetében is az volt. A rendszer rögtön a kezdőképernyőre dob ki, ami szép és jó és használhatatlan. Egyrészt nagyon kevés dolog van egyelőre az "Áruházban", rengeteg alkalmazás nem elérhető, ráadásul területi korlátozás is érvényben lehet, szerintem csak a magyarra fordított alkalmazásokat mutatja a magyar rendszer, ami orbitális nagy FAIL. A csempe rendszer amúgy teljesen jó, egérrel sem rossz kezelni, de érezhetően érintőkijelzőhöz való. Ezzel az égvilágon nincs semmi baj, nagyon pozitív, hogy végre hozzányúltak a megszokott megjelenéshez. Az asztalra térve is teljesen pozitív az összkép, az új design letisztultabb és fényévekkel szebb, mint a sallangos aero (fúj.) az intéző a ribbon UI-val remek lett, végre van FEL gomb, szóval nagyon egyben van a dolog. Aztán elkezd az ember dolgozni és rájön,hogy fogalma sincs hogy kell használni. A jobb felső sarokból lehívható menü koncepciója nagyon rossz, elfért volna a tálcán egy Start szerű gomb formájában, így viszont - amellett, hogy a fél képernyőt elfoglalja - mindig megjelenik véletlenül, amikor az X-re akarok kattintani. Ugyanez a bal alsó sarokban a kezdőképernyő téglalapjával, vagy a bal felsőben az "alkalmazásváltóval" vagy mivel - ez utóbbi használatát még most sem egészen értem.

Látszik az irány: a MS szeretné kiírtani az ablakokat, a tálcát és az X gombot, mert ezek érintőkijelzővel nem jók. De egérrel viszont simán, főleg mert 20 éve ezt használja mindenki. Tudják is ezt, ráadásul több mint tíz évnyi szoftver van windowsra ezzel az UI koncepcióval, így nem lehetett elhagyni az asztalt. A nagy kár, hogy arra nem jöttek rá, hogy integrálják egymásba a két világot. Így viszont egy roppant skizofrén helyzetben vagyunk: van asztal és kezdőképernyő, van teljesképernyős és ablakos alkalmazás, van gépház és vezérlőpult, van tálca és alkalmazásváltó... Agybaj. Mégpedig azért mert tök redundás az egész és az egyik sem 100%-ig funkcionális a maga területén. Mindent meg lehet csinálni, de bizonyos műveleteknél át kell váltani a másik felületre, sokkal nehezebben fellelhetőek a dolgok és lényegesen több érintés/kattintás eljutni hozzájuk. A másik fele meg a közös keresztmetszet, azok a dolgok, amik mindkét felületen elintézhetőek. Az asztalon a jól ismert "körülményes" módon böngészőből tudunk levelet olvasni, fájlokat csatolni, időjárást nézni. Az alapfunkciók nagy része a kezdőképernyőn sokkal szebben és elegánsabban van megoldva, csakhogy bizonyos szűk-keresztmetszetet jelentő funkciók hiányoznak belőlük és így előbb vagy utóbb mindenképp vissza kell váltani az asztalra. A Chrome szépen fut teljes képernyőn,de mi van ha drag-n-drop csatolni akarok egy fájlt? A naptár működik, de a gCalból csak a főnaptárat hívja be, a többit nem és sok funkció hiányzik. Az "üzenetek" alkalmazás nem rossz, de amint fájlokat küldenek, vagy meg akarom nézni az illető adatlapját borul az egész. Az ember nem tud egy napi rutint kialakítani a számítógéphasználat során, mert az asztalnál néhány funkciót elvettek, hogy rákényszerítsenek a "csempékre" a csempék meg nagyon fapadosak, túlságosan le vannak egyszerűsítve és céltalanul minimál tervezésűek. Értem én, hogy egy 800*480px felbontású 7"-os kijelzőn ez a jó, de már egy 15"-os laptopon is túlságosan sok a kihasználatlan felület, ami felettébb bosszantó, amikor 4x annyi kattintással kell elintézzek valamit. Mit szóljon, aki két 24"-os monitoron dolgozik? Nyilvánvaló, hogy rájuk magasról tett a MS a csempék és a kezdőképernyő kidolgozásakor. Miért is ne? Hiszen meghagyták az asztalt...  Hát nem az igazi így.


Persze nem szabad elfelejteni, hogy hű de szabadon nem garázdálkodhattak, hiszen akkor minden 3rd party program GUI-ját át kellett volna szabni. A Winamp már így sem tud mit kezdeni azzal, ha nyitok egy oldalsó panelt, az ablak nem követi az asztal méretének a változását.

Azt nem értem, hogy miért kellett a két koncepciót szétválasztani? Miért nem lehetett egy görgethető asztalt csinálni, ahol egy lapon ikonok vannak, a másikon dinamikus csempék, a lap alján meg egy tálca/ablakváltó és az egész fölött tetszőleges számú és méretű ablak, valami átgondoltabb kezelőfelülettel?

Pedig rengeteg a pozitívum is, hiszen sokkal gyorsabb lett a rendszer (a másolás félelmetesen gyors lett) és stabil is - tulajdonképpen egyszer sem omlott össze nálam - az Explorer mint mondtam remek lett, de a Feladatkezelő is jól sikerült. Sok az apró kis praktikus funkció, viszont máshol elrontottak jól bevált dolgokat (pl másolásnál a fájlok összefésülése... miért?!)

Vagy sokkal merészebbnek, vagy kevésbé merésznek kellett volna lenni. Ha az asztalt tökéletesen lehetne használni a kezdőképernyő nélkül, akkor az ember nem szólna egy szót sem. Ugyanígy a kezdőképernyő funkcionalitását is nagyban javítani kellene, mert már egyszerűbb műveleteknél is az asztalra szorul az ember. Ha pl készítenek egy Metro Commander fájlkezelőt, ami mondjuk oldalsávon megjelenített vágólappal pótolja a drag-n-dropot és kettéosztott könyvtárfában lehet navigálni, máris sokkal értelmesebb lenne az egész.

Nehéz rendesen írni róla, mert ahogy próbálom összeszedni a két hét tapasztalatait úgy válik olyan kaotikussá a bejegyzés, mint maga a Windows 8. A verdikt? Jó az irány, de még nagyon kiforratlan. Ha sikerül stabilizálni a drivereket (sem GPU gyorsítás nem volt PS-ben, sem touchpad vezérlés úgy általában) és valahogy közelebb hozzák egymáshoz a két UI-t és felszámolják a redundanciákat, akkor talán még egy jó rendszer is lehet. A vicces az, hogy épp az van meg, ami eddig nem nagyon volt: a stabil és gyorsan, zökkenőmentesen működő alaprendszer. Ha lehetne egy win8 kernelt választanék win7 UI-val. De nem lehet, ráadásul betette a kaput, hogy driver hiányában nem tudtam képeket lementeni a fényképezőgépemről. Megfontolva mindent úgy döntöttem, hogy egyelőre visszatérek a jól bevált win7hez, aztán egy SP1 vagy egy későbbi frissítés után megfontolom újra.

/sorry,hogy nem csináltam saját screenshotokat, de nem volt türelmem hozzá, az UI-k közötti váltások miatt nem olyan egyszerű, mivel a sima PrtSc nem rögzít mindent/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése