október 29, 2012

Fotóstúra checklist

Még a bakonyi túra kapcsán született az alábbi checklist kicsit viccesebb formában a csoport oldalán. Mivel a poénoktól eltekintve elég hasznos lehet, pl egy fotózás előtti felkészülésnél, gondoltam megosztom itt is:

  • Fényképezőgép (természetesen) 
  • Objektívek - megtisztítva, objektívsapkák, szűrők a helyükön
    • -NAGYLÁTÓSZÖG! a legfőbb témánk a Bakony lesz
    • -Tele, portréobi - mindenféle ritka erdei tüneményhez, őzekhez, madarakhoz, modell lánykákhoz
    • -Makróobjektív vagy makrós felszerelés
  • Memóriakártyák,pendriveok - üresen!
  • Esetleg tablet, kisebb laptop archiválásra meg két km-kő között képnézegetésre (feltöltve, elég üres memóriával ez is)
  • Akkumulátorok - feltöltve!
  • Vaku - diffuzorok, fényterelők, állványtalp, kioldók, stb
  • Állvány - állványtalp!
  • Táska - csatok, szíjak rendben? 
  • Lencsetisztítókendő - szükség esetére
  • USB kábelek, távkioldók, egyéb tyúkbél
  • Túracipő - ne törjön fel, ázzon be
  • Réteges ruházat - egy réteg meleg idő esetére, egy vastagabb réteg hidegre, egy vízálló esőre (ez utóbbi opcionális szerintem)
  • Papírzsepi
  • Hátizsák - ha a fotós táskába nem fér bele a sör :D 
  • Hidegétel - szendvics, pizza, kaviár, ki mit szeret
  • Szénhidrát - csoki!
  • Víz - igen, ez is kell, mert az alkohol dehidratál
  • Alkohol - tetszőleges fajta és mennyiség 
  • Energiaital - csak annak kötelező aki nem olimpikon és háromnál több L-es obit hoz
  • Alap dolgok, de telefon, személyi, pénz nem árthat. 
  • Modelleknek esetleg:
  • Váltásruha, kiegészítők hogy lehessen variálni a stíluson
  • Gyors sminkjavító készlet
Amit ne hozz:
  • Válóperesügyvéd, sörétespuska, fűnyíró, palotapincsi, vadászrepülő. 
Ilyesmikre valószínűleg nem lesz szükség.

  

október 28, 2012

Fotózás alapismeretek: Fájlszervezés és munka a képekkel


Úgy éreztem itt az ideje rendszerbe szedni a fotózás és az utómunka terén szerzett tudásom, ezért elindítok egy cikksorozatot a blogon "Fotózás alapismeretek" címmel, amiben a saját módszereimet osztom meg veletek. Nem fogok egy tematikus sorrendet követni, inkább ahogy éppen szembejön egy téma írok róla. Pár dolgot amúgy is érintettem már többször, egyszer majd rendszerbe szedem őket, addig is kattintsatok a bejegyzések alján a "technika" vagy a "leírás" címkékre, ha ilyen témában akartok olvasgatni.

Az első írás a fájlszervezéssel és az utómunkával kapcsolatos, rövid kis összefoglaló arról, hogy én mit gondolok a dologról. Az egész alapprobléma onnan jön, hogy elképesztően sok fotót lehet lőni a digitális gépekkel, amik aztán felemésztik és káoszba burkolják számítógépünk kapacitását. Ezen nem segít, hogy a legtöbb program megpróbál brutális adatbázisokat építeni a képeinkből - azokból is, amik teljesen privátak és nem szeretnénk, ha belepiszkálna - amik aztán totál használhatatlanná válnak, HA nem használunk valamilyen rendszert a képekkel való munka során.

Én eddig úgy dolgoztam, hogy Lightroommal egyenesen a fényképezőgépről archiváltam le a fotókat (ennek nagy előnye a kártyaolvasóval szemben, hogy kíméli a memóriakártya fedelét, ami amilyen apró, annyira vitális része a gépnek, tökéletesen használhatatlanná válik a gép, ha nem tudod becsukni a mem.kártya fedelét! ). A Lightroom azonnal felveszi az adatbázisába a fotókat, amiket utasításomra rendszerint a "Képek/2012/Dátum_téma" mappába dobál ömlesztve. Ezután a Lightroomon belül dolgozgatok, majd az előbb említett mappán belül egy "Export" nevűbe mentem ki a teljes felbontású fotókat. Az esetek többségében ezek "készek", de néha Photoshoppal még dolgozok rajtuk, ilyenkor egy "psp" tagot írok a fájlnév végére, amikor lementem őket az export mappába. És itt véget is ér a munka, lusta dög vagyok és vízjelezés, leméretezés nélkül töltök fel mindent, amink van azért pár komoly hátránya. Ha mégis leméretezek, akkor a fájlnévbe "pspr"-t vagy valami hasonlót írok, teljesen következetlenül és ugyanoda mentek. Nem kell mondanom talán, hogy ez az eljárás csak a rend látszatát -sem- kelti, elég arra gondolni, hogy "mit nyitok meg,ha valakinek meg akarom mutatni a kész anyagot?" vagy mit tesz a Picasa az egésszel, ha beimportálom a mappát. Nem jó így. Ezt már régóta érzem, ezért ma kidolgoztam egy "standardot" -amit egyébként a céges fájlszervezésből és standardizálásból lestem el- és ez reményeim szerint megreformálja a képekkel való bánásmódot és a továbbiakban rend lesz a winchesteremen (a korábbi képek rendszerezésére nem is merek gondolni, ilyen naiv már nem vagyok, SOHA nem lenne rá elég időm :D )

Szóval a rendszer, a fotózást követő teljes munkát felölelendő:
  1. Fotók elkészítése 
    1. csak RAW – általánosan mindig csak RAW fájlokkal
    2. RAW+JPEG – csak akkor,ha a feldolgozatlan fotókat gyorsan vissza akarjuk nézni, családi képek, portré+tableten visszanézés stb.
    3. csak JPEG – csak kevésbé fontos dokumentációknál
  2. Fotók archiválása a szgépre
    1. RAW/+JPEG: Lightroommal 
      1. mappa: Képek\ÉV\ÉV_Hónap_Nap_Téma\Original
      2. fájlnév: IMG#####_ÉVHÓNAP_TÉMA_orig.jpg
      3. meta: név, fényképezőgép, típus, fotózás helye, téma, időszak, angolul és magyarul
    2. JPEG – bemásolni téma szerinti mappába
    3. Családi fotókat NEM Lightroommal, hanem máshova bemásolva, esetleg alternatív LR katalógust fenntartani nekik? 
  3. Gyors szelektálás (az életleneket könyörtelenül, a szélsőségesen rossz expozíciókat óvatosan)
  4. Félnyers előnézeti képek generálása werkekhez, modelleknek megmutatásra stb
    1. Lightroom általános PRESETekkel feljavítani picit (kontraszt, színek, élesség)
    2. kiexportálás PRESETTEL (fullHD-ban, 70%-os jpg) 
      1. mappa: Képek\ÉV\ÉV_HÓNAP_TÉMA\preview\
      2. fájlnév: IMG#####_ÉVHÓNAP_TÉMA_preview.jpg
    3. RAW+JPG esetén az eredeti jpg-ek törlése!
  5. Válogatás (innen kezdve csak RAW/Lightroom)
    1. témák/beállítások szerint felosztás 5 színű címkével
    2. témák szerint megkeresni a legjobbakat, címkézni/megjelölni
  6. Utómunka Lightroomban
  7. Exportálás
    1. TELJES FELBONTÁS – presettel 
      1. mappa: Képek\ÉV\ÉV_HÓNAP_TÉMA\\Fullsized\
      2. fájlnév: IMG#####_ÉVHÓNAP_TÉMA_full.jpg
    2. Ha kell utómunka PS-ben
      1. fájlnév: IMG#####_ÉVHÓNAP_TÉMA_full_ps##.jpg
    3. Ha kell utómunka egyéb programban:
      1. IMG#####_ÉVHÓNAP_TÉMA_full_HDR##.jpg
      2. IMG#####-##_ÉVHÓNAP_TÉMA_full_Pano##.jpg
      3. stb
    4. FullHD netre vízjelezve –  FASTSTONE 
      1. mappa: Képek\fullHD\\ÉV\\ÉV_HÓ_NAP_TÉMA
      2. fájlnév: IMG#####_ÉVHÓNAP_TÉMA_fullHD_m.jpg
      3. ps és alternatív verziók kitörlése
    5. Facebook méret 960px 75%jpg, FASTSTONE-al a fullHD képekből 
      1. mappa: …//960px
      2. fájlnév: IMG#####_ÉVHÓNAP_TÉMA_960px_m.jpg
  8. Diaporáma, videó, egyéb a fullHD mappákba! 
  9. Publikálás
    1. Facebook – Lightroom preset vagy a fb felületén keresztül 
    2. Picasa – Picasaval monitorozni a fullHD mappákat és netre export
    3. Tumblr/flickr/500px stb – minden picasa export után a legjobbakat
    4. Blog: 
      1. picasa export után felvenni az archívumba
      2. Blogbejegyzés
  10. Archiválás
      1. Külső vinyóra a RAW, Fullsized, fullHD mappák
      2. Alternatív helyre a Fullsized mappák
Az eredmény az,hogy egy fotózás után lesz egy mappánk rendszerezve az eredeti RAW fájlokkal, mellette egy Preview mappában a nyersek kisebb méretben, előnézet céljából enyhén korrigálva, mellette egy Full mappában a feldolgozott eredeti fájlok teljes méretben, illetve a PS-el utómunkázott változatok sorban és végül egy 960px méretű képeket tartalmazó könyvtár a facebookos megosztásra. /a fb 960px-re méretez, kb 75%-os tömörítéssel, ha ezt elvégzed előre a gépen, akkor jobb eredményt kapsz! /
Egy teljesen másik helyen pedig lesz egy fullHD sorozat csak azokról a képekről, amiket feldolgoztunk, készek,megérettek bemutatásra és elég nagy a felbontásuk, hogy bármin megmutathassuk őket, de nem foglalnak rettenetesen sok helyet.  
Tulajdonképpen három programot használtam, Lightroommal végeztem a munka nagy részét. Az átméretezéseknél és átnevezéseknél a Fast Stone sokkal intelligensebb és gyorsabb, így a nyers fájlok feldolgozása után érdemes inkább ezt használni. Mindkét program képes eltárolni a különböző beállításokat, így gyorsan előhívhatók a különböző (full, 960px, fullHD) mentési beállítások.
A Picasa csak a publikáláshoz kell, és ezért jó,hogy a fullHD mappa külön van, hiszen így automatikusan importálja őket és szinkronizálja a google+ fiókkal, ahol könnyen és gyorsan tovább lehet osztani a képeket bárhova, nagyon jó privacy beállításokkal. 
A fájlneveknek pedig az a haszna, hogy gyorsan rákereshetünk egy adott sorozat összes változatára, pl a "TÉMA" részt beütjük a fájlnévből a win7 keresőjébe és azonnal kilistázza a nyers fotókat, készeket, átméretezetteket a sorozatból. Az eredeti fájlszámozás megtartása a képenkénti azonosításnál fontos és a gépünk expószámát is nyomon lehet vele követni. 

Megvallom őszintén, a fájlszervezés egy olyan pont, ahol úgy érzem lehetetlen tökéleteset alkotni, mert az ember úgyis ellustul, épp siet, vagy speciális eset áll elő és borul a rendszer, nő a káosz. Még csak nem is biztos, hogy ez a rendszer be fog válni, de mostantól megpróbálom ezt követni és majd beszámolok a tapasztalataimról és finomítok rajta szükség esetén. Reményeim szerint elindul a blogbejegyzés alatt egy kis beszélgetés, amiben megoszthatjuk egymással a trükkjeinket a fájlszervezésre, hátha közösen össze tudunk hozni valami jobb eljárást. Nyilván ahány fotós, annyi igény, pl a fenti rendszer nem fedi a munkaként végzett fotózások igényeit, ez most kifejezetten amatőr fotózáshoz szól.

Kommentben várom a véleményeket! 

Képek: google

október 27, 2012

Dragon

Ma kísérletezgettem kicsit makrózással, de a gekkó túl izgága a retro módszerhez, amiről korábban már írtam (hiába na, nem kaktusz :D ), így az AF-re és a kitobi/tele normál leképzésére kellett hagyatkoznom, ami legjobb esetben sem több 1:5-nél szerintem (csak saccoltam). Gondolkoztam valami olcsó makrós cucc beszerzésén, egy retro gyűrű már pár ezer forintért beszerezhető, de úgy érzem,hogy a jelenlegi objektíveimmel nem lenne egy életképes kombináció, ha a kitobira rakom a telét, akkor túl kis képátmérő lesz, ha a telére a kitobit, akkor túl nagy leképzés, lehetetlenül kis mélységélességgel. Egy közgyűrű sor hasznos lenne, és 3e Ft környékén már lehet kapni, de ezzel meg az a probléma, hogy nem viszi át az elektromos jeleket. A manuális fókusszal még nem lenne bajom, makrónál egy idő után, amúgy is felhúzza magát az ember azon, hogy az AF össze vissza fókuszál és átvált MF-re. Nagyobb probléma, hogy a blende vezérlést sem viszi át és az én objektíveimen nincs rekeszgyűrű (ebből a szempontból a régi Nikon objektívek sokkal átgondoltabbak voltak).


Egy AF-es közgyűrűsor már 20e környékén van, annyit viszont most nem szeretnék a témára áldozni, meg amúgy is: ennyi pénz környékén már kapni a Cosina/Pentax/Vivitar/Voigtlander/Soligor és még kitudja milyen néven futó ősi 100/3,5makrót, ami 1:1-es leképzést ad, manuális fókusz mellett, megdöbbentően jó képminőséggel. Csakhogy ennek a lencsének egy nagy problémája van, mégpedig az, hogy jóformán lehetetlen beszerezni. Ha valaki belefutna egybe tehát, mindenképp dobja utánam!


Persze az "álomobi" makrózásra a Tamron 90/2,8, amihez már volt párszor szerencsém és mindig lenyűgözőnek találtam. Többet makróobjektívtől én nem is várok el. A Canon 100/2,8asa is elég jó objektív, de szerintem nem annyival jobb, mint amennyivel drágább. Makrónál a legtöbb úgyis a szakértelmen és a türelmen múlik, aki nem képes precízen élességet állítani, rekeszt megválasztani, világítani, az nem tud sikeres képeket készíteni, bármilyen komoly készüléket adnak is a kezébe.


Apropó, ha már makróobjektíveknél tartunk, egy jó tanács, amiről mindig beszélek, ha élőben kérdeztek róla, de talán itt a blogon még nem említettem: felejtsétek el az 50-60mm körüli makrókat és a 100-nál hosszabbakra sem érdemes túlságosan ráizgulni. Miért?

Makrózásnál nagyon fontos a használható mélységélesség (továbbiakban DOF - depth of field), ami többek közt három dologtól függ: gyújtótávolság, tárgytávolság, rekeszérték. Nekünk ezek közül az első kettő fontos most. Általános optikai jelenség, hogy minél hosszabb az effektív gyújtótávolság, annál kisebb a mélységélesség, azaz minél nagyobb teleobjektívet használunk, annál kisebb térrész fog az éles tartományba esni. Ez az 50mm-es makróobjektívek malmára hajtja a vizet és a 180mm-es csodák lehetőségeit igencsak leszűkíti a néhány mm-es tárgyak világára. Csakhogy mint mondtam a tárgytávolságtól is függ a DOF, mégpedig minél közelebb mész valamihez, annál jobban lecsökken a hasznos térrész. A makróobjektíveknél ez azt jelenti, hogy ugyanazon leképzéshez az 50mm-esnél közelebb kell menni, mint egy 180mm-esnél. Az egyik tényező tehát a rövid makróknak kedvez, a másik a hosszúaknak, akkor most melyik a nyerő? Hát ami a kettő között van!

Most ez így hasratésszerűnek tűnhet, de higgyetek nekem anélkül is, hogy DOF/f/t diagramokat mellékelnék: a két tényező, APS-C méreten nagyjából 100mm-nél találkozik: ennél a gyújtótávnál még nem érvényesül annyira a teleobjektívek szűkebb DOF hatása, viszont ugyanahhoz a leképzéshez hosszabb tárgytávolság kell, messzebb maradhatunk a témától, így emiatt sem szűkül be drasztikusan a mélységélesség. Tehát általános célú makrózásra a legjobbak a 70-120mm közötti makróobjektívek, pl a Tamron 90/2,8SP, vagy a Canon 100/2,8 (használtam régen egy Nikkor 105/2,8-at, az is meggyőző volt).


 A fenti képekről még pár infó sorban, akit érdekelne:
1. A 70-210es tele retro állásban, vakuval
2. A 70-210es tele a gépre rakva, AF, 195mm f/4,5, vakuval, ISO200, 1/200sec
3-4. 18-55mmes kitobi, MF, 55mm, ISO400, f/8, 1/30sec, indirekt vaku és a terrárium vörös megvilágításával kombinálva.

október 24, 2012

Bakonyi fotóstúra

Ezen a hétvégén végre megejtettük az Arrabona Fotósokkal már régóta tervezett, de az időjárás miatt többször is elhalasztott fotós túrát. Már a kezdetek kezdetén úgy volt meghirdetve a csoportban az esemény, hogy "Fele fotózás, fele szórakozás" és ezt sikerült is elérni. Szerintem mindenkinek lettek fantasztikus fotói, viszont egyáltalán nem volt egy száraz workshop hangulata a dolognak és nagyon jól szórakoztunk, a túra hatalmas élmény volt!


Érdemes volt kivárni a jó időjárást, a Bakony csodálatos színekben pompázott és kora reggel még sűrű köd borított mindent, ami reggel fokozatosan felszállt, lehetőséget adva néhány különleges fotó elkészítésére.


Rengeteg werkfotó is készült, igazából az ilyen túrákon talán ez a legizgalmasabb része az elkészült fotóknak. Érdekes egyébként, hogy egyetlen Nikonost kivéve színtiszta Canonos banda indult útnak reggel. Kipróbálható, cserélgethető felszerelés tehát akadt bőven.


Kísérleti jelleggel felcsaptam egy Tamron 90/2,8-at és próbálkoztam néhány makróval. Egy-két fotó használható lett, de a makró nem igazán őszi és semmiképp sem fotóstúrára való témakör, bőven el lehet tölteni az időt a megfelelő pozíció megtalálásával, a fények beállításával, a kellő mélységélesség belövésével, aztán az ember azt veszi észre, hogy a CB rádión szólongatják a többiek, hogy merre jár. :D Nem is sikerült mindig, pedig egy Speedlite 580EX vaku volt a gépemen master módban vezérelve a kezemben tartott Yongnuo vakumat. Egy-két fotó azért jó lett, de a ráfordított idő arányában nem voltam velük túlságosan megelégedve.


Szerencsére bőven akadt más fotóznivaló is, hiszen jöttek velünk modellek is,akik a jó társaság mellett további klassz fotókra adtak lehetőséget. Az esetek többségében a 70-210/3,5-4,5USM telémmel fotóztam, ami ismét bizonyította, hogy megfelelően használva egy verhetetlen objektív. A közel 20 éves gépezet még mindig hang nélkül, villámgyorsan és pontosan fókuszál, f8-nál borotvaéles, tágabb rekesznyílásokon, pedig elképesztően finom rajzolatot és mélységélességet kínál portrézáshoz. Egy időben gondolkodtam rajta, hogy "majd ha lesz pénzem" lecserélem egy 70-200/4L-re, de a túra után fellelkesedve elolvastam pár összehasonlítást és rájöttem, felesleges pénzkidobás lenne ezt az 50ezres lencsét a 150ezres testvérére cserélni, egy hajszállal jobb képminőség és komolyabb felépítés miatt (akkor már inkább 200ezerért egy Tamron 70-200/2,8VC)


Ami viszont gyenge pont volt az a vázam. Nagyon szeretem a 350D-t, de úgy érzem elértem az öt éves gép és a közel hétéves technológia korlátait. Talán figyelmetlenebb is vagyok, de az élességállítás néha nem olyan pontos (a gépben még 7 fókuszpontos, keresztszenzor nélküli mattüveg van) a dinamika, az érzékenység és a zajszint pedig összehasonlíthatatlan a "kortárs" gépek teljesítményével. Mindenesetre megpróbáltam kihozni belőle a maximumot, a múlt héten vásárolt YN565EX vaku sokat segített, hiszen alacsonyabb ISO mellett fotózhattam. A vaku egyébként élesben is remekül bevált, teljesen megbízhatóan működött, az égvilágon semmilyen probléma nem volt vele. A többiek néha használták wireless sync módban, az 580EX-el kevésbé, de az EOS 60D-vel tökéletesen működött az ETTL fénymérés, annak ellenére, hogy a vaku vagy öt méterre volt a géptől.


A túra abból a szempontból is nagyon tanulságos volt, hogy rájöttem: rengeteget kell még fejlődnöm portréfotózás terén. Eddig az volt a szerencsém, hogy többnyire olyan modellekkel fotózhattam, akik tapasztaltabbak voltak, remek érzékük volt a "képen való szerepléshez", vagy volt elég időnk is, hogy több képet készíthessünk és válogathassunk a beállítások között. Viszont olyan szituációkban, ahol a modell is tapasztalatlanabb meg vagyok lőve, mivel tulajdonképpen én is az vagyok ezen a téren. Egy workshopon pedig kevés idő van, egy-egy helyszín, beállítás tíz percig tart csak, ráadásul körbehemzsegik az embert a fotós kollégák. :)

Nem baj, a felismerés már félsiker, gyakorlásra pedig remélhetőleg bőven lesz lehetőségem a közeljövőben!


Délután már inkább a beszélgetéseken, szórakozáson volt a hangsúly, jóval kevesebb fotót készítettünk, viszont nagyon jól éreztük magunkat. Elfogyott némi alkohol is, készültek vicces werkvideók és fotók, de hogy ebből valami is nyilvánosságra fog-e kerülni, abban nem vagyok biztos, de őszintén szólva nem is bánom, ha nem kerül ki semmi. :D

Összességében tehát egy nagyon remek napot tölthettem a Bakonyban, megismerkedhettem a győri fotósvilág krémjével ( :P ) és készült néhány emlékezetes fotó is. Köszönöm a meghívást az Arrabona Fotósoknak és a szervezést Bencének, remélem még sok ilyen eseményen veszünk majd részt. Addig is figyeljétek a csoport nyilvános oldalát! :)

Az utolsó fotón én vagyok, köszönet érte Farkas Attilának. Nikon power! :)

A túrán készült képeimből megtekinthettek egy válogatást a facebook oldalamon - érdemes, ide csak a töredékét töltöttem fel! :)

október 20, 2012

A Nagy Vaku Térkép

flash comparison chart dslr diffuser external reflexion bouncerAz alábbi 12 megás kb 3300*6500px felbontású tesztábra másfél órás munkám eredménye. Szerettem volna feltérképezni, hogy a forgatható fejű vaku beltérben, fényformálókkal milyen eredményre képes. A teszt során állványról dolgoztam és a lakás egy olyan pontjára rendezkedtem be, ahol "változatosak" a falak. Balról egy rövidebb fehér fal, jobbról egy sárgára festett vett körbe, melyen egy tükör is volt kb másfél méter magasságig. Mögöttem egy sötét szövettel bevont, polcokkal berendezett fal volt. A plafon szintén fehér, a belmagasság nálunk nem túl nagy, a géptől kb 2 méterre lehetett max a plafon. A témát másfél méterre helyeztem el az objektívtől, 18mm-n és ISO400-on készítettem a fotókat, ETTL vakufényméréssel és automatikus P módban. Még a fehéregyensúlyt is automatikus üzemmódon hagytam, kíváncsi voltam, hogy a gép rendszere hogy birkózik meg ezzel. Több sorozatot is csináltam, a széles látószögű diffuzorral, a bouncer kártyával és a diffuzor kupakkal is lőttem fotókat, minden állásban is. Az ábrát angolul feliratoztam, mivel úgy gondolom, hogy sokak számára informatív lehet, így többen hozzá fognak férni.

Ezt amolyan vakuhasználati térképnek szánom, jól belőhető, hogy milyen falról, milyen visszaverődésre számíthatunk. Még a távolságokkal lehetett volna variálni, de az a teljesítménnyel kompenzálható (persze bele kell kalkulálni, hogy a fényerő a távolság függvényében négyzetesen változik és a szóródás is egyre erősebb)
Az egy-két helyen jelentkező kiégéseknél lehetett volna vaku-expokorrekciót használni, de nem akartam, mert a TTL mód és az automatika hatásfokát szerettem volna lemérni a teszttel. Érdekes módon úgy éreztem, hogy pont elforgatott helyzetben megbízhatóbb és direkt vakuzásnál inkább hajlamos túlexponálásra. Mindenesetre a fényerő eloszlása és az árnyékok minősége jól követhető az ábráról. Remélem hasznosnak találjátok! :)

A képre kattintva megnézhetitek normális méretben, a teljes felbontásban innen tudjátok letölteni.

október 18, 2012

Yongnuo YN-565EX vaku teszt

Régóta áhítoztam egy komolyabb rendszervakura, de a Canon kínálata meglehetősen drága és szegényes ezen a téren. A 430EX II már egy egészen professzionális holmi, a nála olcsóbb Canon vakuk - már bocsánat - de nem jók semmire. Szerintem egy rendszervaku a forgatható fejnél kezdődik, legyen akármilyen kulcsszáma, zoom rendszere, slave üzemmódja, ha a fejét el tudod fordítani 90-270 fokban, akkor már jó valamire. Így amikor végre vásárlásra adtam a fejem ez volt a fő szempont és a rászánt összegből jól látszott, hogy Canon vaku nem fog kijönni. Sajnos jelenleg megfelelő Metz sem volt ebben az árban, a Sigmától meg úgy menekülök, mint mókus az erdőtűztől (és mindenkinek ezt javaslom!) így hát egyéb 3rd party gyártók termékpalettáján is körül kellett néznem. Már-már majdnem letettem a voksom egy Nissin 622-es mellett, ami egy szerény 430EX teljesítményű, fapados, de megbízható kínai vaku, amikor felfigyeltem a Yongnuo termékekre. Úgy voltam vele, hogy ha már Nissinnél tartok, akkor ezt a nehezen kimondható nevű távolkeleti gyártót sem érdemes kihagyni a nézelődésből. Néhány review és ismertető átnézése után már tudtam, hogy ez a nekem megfelelő márka: igényes, gazdag funkcionalitású nagy teljesítményű eszköz, lapospénztárcájú amatőr fotósoknak.


A YN-565EX, mely tegnap óta a felszerelésem gazdagítja jelenleg 45-55e HUF környékén beszerezhető, ki milyen forrásból jut hozzá. A vaku tulajdonképpen a Canon 580EX-II koppintása (az alapján, amit a gyártástechnológiákról tudok, szerintem félvezetők terén rengeteg alkatrészben tulajdonképpen meg is egyezhetnek) mind teljesítmény, mind szolgáltatások, mind kialakítás terén. Mivel én csak 430EX-et használtam korábban, a Canonnal való összehasonlítástól most eltekintenék, inkább az összbenyomás és használhatóság szempontjából vizsgálnám meg a vakut. Megjegyezném, hogy nekem még mindig EOS 350D-m van, ami korlátozott lehetőségeket kínál csak a vakuk kezelésére, így a Wireless Sync módot pl nem tudom kipróbálni.

A névleges kulcsszáma 58 ISO100-on, a cikk végén linkelt cikkben a gyakorlatban használható mérési adatok is helyet kaptak, amik szerint nagyjából 54-es kulcsszámmal lehet számolni. Ez nagyjából a Canon 430EX és az 580EX közé teszi teljesítmény szempontjából, ami egy egész jó eredmény tekintve, hogy jóval olcsóbb mindkettőnél.


A doboz egyszerű és kicsi, benne a vakun kívül a használati utasítás, egy tok és egy állványmenetes talp kapott még helyet. A vaku méretes, a 430EX-nél érzésre kicsit nagyobb és mindenképp nehezebb annál. A súly azért nem veszélyes, bőven a komfortosan használható zónán belül van.
A megjelenése tekintélyt parancsoló, a villanó felület hatalmas, az összkép pedig professzionális felszerelést idéz. Mindenhol finoman lekerekített sarkok, precíz illesztések és minőségi műanyagok vannak. A gombok kemények, remek nyomásponttal, a vakupapucs pedig fémből van, műanyag menetes szorítógyűrűvel. Az elemtartó fedele nagy, masszív, tartós és pontosan összerakott. A túlsó oldalon egy gumiborítás mögött található a pótakksi és a szinkronkábel csatlakozója.

Bár az 580EX kioldógombja helyet kapott a fejen, ez csak designelem, nincs funkciója, a fej rögzítés nélkül forgatható és billenthető, körbe 270 fokban, felfelé kb 90 fokban. Vízszintes forgatásnál határozottan billen át két fokozat között, megfelelően tart, jó benyomást keltenek a fokozatok közötti kattanások. Felfelé állítva már kicsit másabb érzés, én jobban örültem volna, ha ebben az irányban is határozottabb fokozatok között lehet állítani a fejet, vagy kioldógombbal van rögzítve, de nem hinném, hogy megkopna, vagy egy nehezebb fényterelő lehúzná.


A villanófelület felett helyett kapott egy kihúzható derítőlap és egy széles-látószögű fresnel diffuzor, ami 18mm-re növeli a lefedettséget. Az egység elején található a wireless transmitter vevője és az AF segédfény. Nagy meglepetésemre ez utóbbi nem infravörös, hanem egy jól látható vörös fény. Először kicsit csalódott voltam, de aztán rájöttem: nem egyszerű LED-ről van szó, hanem egy igencsak erős vörös lézerről, aminek komoly hatótávolsága van és a vetített mintázat segítségével a gép a legtöbb felületre biztosan tudott fókuszálni. (reméljük nem fogja megvakítani a modelljeim :D )

A hátlap nagyon emlékeztet a 430EX kialakítására, egy nagyméretű borostyán megvilágítású LCD panel és 11 funkciógomb kapott rajta helyet. Az LCD-n megjelenő piktogramok is a Canont idézik, így aki használt már ilyen vakut, az ezzel is el fog boldogulni. A Pilot gomb vörösen világít, ha minden rendben van és zöld töltés közben. Nem tudom,hogy a Canonnál hogy van, de nekem ez kicsit fura volt, bár könnyen megszokható apróság.

Alapvetően három üzemmód közül választhatunk: ETTL, Manuális és stroboszkóp. Az első egyértelmű, Canon gépre csatlakoztatva egy fejlett, objektíven keresztüli fénymérő rendszer szabályozza a vaku teljesítményét, legyen az bármilyen irányba forgatva. Az ETTL nagyon megbízható dolog és a Yongnuo vakuja kihasználja ezeket az előnyöket, magabiztosan fotózhatunk automata módban is. A manuális üzemmódnál 1/1 és 1/128 között változtathatjuk a villanás fényerejét. Stroboszkóp (MULTI) módnál a fényerő mellett a frekvenciát és a villanások számát is meg kell adjuk. Ekkor egyetlen exponálás során a megadott módon többször villant a vaku (így készülnek azok a képek, amikor egy fotón látszik pl egy béka ugrásának néhány fázisa)


A három fő üzemmód mellet még ott vannak a SLAVE módok is, ebből is három. Az elsőben a modernebb Canon (és Nikon!) fényképezőgépek wireless vezérlésére reagál a vaku, tehát ekkor is ETTL fénymérést kapunk. Sajnos ez még csak az újabb Canon vázakban található meg, illetve beépítve az 580EX-be és a fejlettebb távkioldókba. A YN565EX csak slave-ként működik, masterként nem használható, tehát a slave vakuk ETTL vezérléséhez mindenképp egy erre alkalmas gépváz vagy távkioldó kell. A másik két slave módnál minden környezeti villanás aktiválhatja a vakut. Ez a hagyományos módszer még egy mobiltelefonnal is kompatibilissé teszi. Az S1-ben minden villanásra elsül a vaku, az S2-nél belekalkulálja a TTL vakuk fénymérő elővillanását és csak a fő villanásra old ki.

A vaku zoom feje automatikusan változtatja a megvilágított képmezőt 24-105mm között, érzékelve a kisebb szenzorméretet és belekalkulálva a crop faktort. A zoom fejet manuálisan is vezérelhetjük, egyébként mindig automatikusan állít, a Canon vakukkal ellentétben elforgatott állásban is.

Az 565EX gyorsan feltölt, amennyire én tesztelni tudtam gond nélkül követi a 3kép/mp-es sorozatfelvételt is.
A rekeszellenörző gombbal aktiválható a modellfény is, ilyenkor kisebb fényerőn egy pár másodperces folyamatos fénnyel ellenőrizhetjük, hogy milyen eredménnyel fog járni a vakuzás. Ez egyébként semmit sem lassít a működésében, szinte azonnal elsüthető utána a vaku. A feltöltés nem jár hanggal - nagyon közel hajolva persze hallani a kondenzátorok duruzsolását, de egyébként csak a zoom fej állítását hallani. Ez kb olyan hangos mint egy átlagos objektív DC motorja.


A vaku cFn menüjében különböző működési paramétereket állíthatunk be, pl a visszajelző sípolást, távolságskála mértékegységét, automatikus kikapcsolás idejét és ehhez hasonlókat. Állítólag ezek egy része a fényképezőgép menüjéből is vezérelhető, de a 350D erre még nem képes, így ezt nem tudtam kipróbálni.

Működés közben nem tapasztaltam melegedést, még diffuzorsapkával sem igazán. Egy komolyabb esküvőfotózás biztos igénybe venné, de a beépített védőáramkör túlmelegedés esetén három percre letiltja a vakut.

Még sok mindenről lehetne írni, de a főbb funkciókat nagyjából érintettem. Az első és a sokadik benyomásom is az, hogy egy nagyon jó vétel volt a YN565EX. Tökéletes alternatívát kínál a Canon vakuira, a kompromisszum látszólag csak az, hogy a vaku elejére "YONGNUO" feliratot festettek, nem Canont (a betűtípus viszont szinte ugyanaz :D ) Nem tudom, hogy tartósság terén hogy fog szuperálni, terveim szerint a közeljövőben erősebb kiképzésnek vetem alá, hogy még a garancia alatt kiderüljenek esetleges turpisságok  Ugyanakkor a netes vélemények is azt sugallják, hogy nagyon megbízható, komoly presztízst képviselő vakuról van szó, ami igencsak meglepő egy kínai gyártótól.
Rendszervakuként tehát minden amatőr fotósnak nyugodtan merem ajánlani, sőt profik számára is érdekes lehet: ha már van egy 580EX-ed, akkor slave vakuknak teljesen felesleges drága Canon vakukat vásárolni. Egy 580EX árán kijön három YN565, ami kiegészítők terén teljesen kompatibilis a Canonnal és funkcionalitásban jóformán megegyeznek!

Akit még több infó érdekel és ketyeg angolul annak ajánlom ezt a cikket: http://speedlights.net/2011/08/28/yongnuo-yn-565-ex-flash-review/ Itt az utolsó molekuláig szétboncolják a vakut, mérési adatokkal, tényleges összehasonlításokkal és tesztfotókkal.

A tesztemhez a képeket a google segítségével szereztem be, később tervezek írni egy tartósteszet is, amihez addigra készítek saját illusztrációkat is.

október 09, 2012

Portrésorozat 1.1# - Kurszán/Lágymányos

Az utóbbi pár hétben három portrésorozatot is készíthettem, így igencsak el vagyok halmozva fotókkal. Folyamatosan retusálgatok, a facebookra már szivárognak fel a képek, ezért úgy gondoltam, hogy blogra is illik írni pár sort.

Az első sorozatot egy volt gimis osztálytársamról készítettem az ő kérésére. Kurszán színészettel foglalkozik és nagyon fontos volt neki, hogy készüljön róla egy változatos portfólió. A fotózást késő délután ejtettük meg a Lágymányosi-híd közelében. Zömében a 70-210es objektívem használtam és mivel kevés fény állt rendelkezésemre, magas ISO-n kellett dolgozzak. Szerencsére ez a képeknek nem ártott sokat, az utómunka során amolyan grunge hatásra törekedtem, így a szemcsésség kifejezetten jót tett a képnek (színcsatornás szűrés után persze)

Majdnem kétszáz képet készítettem és időközben a másik két sorozaton is dolgozok, így most csak elöljáróban mutatok párat, várhatóan még kétszer ennyi fog érkezni a közeljövőben.