július 29, 2012

július 23, 2012

Nikon D800

Tudom, hogy rég hoztam fotót, de sajnos most sem azzal érkezem, de szeretnék mesélni valamiről:

Új munkahelyemen az Audi Hungáriánál, diákként az MAC részlegen dolgozok és többek között az az egyik feladatunk, hogy a motorok szétszerelését és az alkatrészeket dokumentáljuk. Ehhez eddig egy Nikon D300-at használtunk, de a múlt héten megérkezett az új gép, egy D800 és mostanában főleg az volt a dolgom, hogy tesztfotókat készítsek, illetve feltérképezzem, hogy mely beállítások a legcélszerűbbek a munkánkhoz. Canonosként is azt kell mondanom, hogy a több mint 850e-be kóstáló D800 egy fantasztikus gép. Már csak a számok is lehengerlőek, 36megapixel, 6kép/mp sorozatfelvétel, 51 fókuszpont, 25600 legmagasabb ISO érzékenység, fullframe szenzor és egy tűéles 24-120/4 Nikon objektív. 


Az esetek többségében fehér háttér előtt fotózunk fekete, vagy fém alkatrészeket, többnyire állványról, számítógéppel vezérelve. Nagyon fontos, hogy a lehető legkisebb torzítással dolgozzunk, a lehető legrészletesebb képek mellett, a fehér hátteret pedig általában ki kell égessük. A "stúdiónak" nincs túl jó megvilágítása, fénycsövek veszik körbe a munkaasztalt, a D300-al elég körülményes volt megfelelő világosságú képeket készíteni. A D800-al ezek a problémák megszűntek, ISO1600ig jóformán kompromisszumok nélkül használható. A nagy felbontásnak köszönhetően én bátran használnám ennél magasabb értékeken is, utómunkával a legzajosabb 36megapixeles képből is lehet egy tűéles és kristálytiszta 12 megapixelest gyártani.

Az objektív tökéletesen kihasználja a szenzor adta lehetőségeket, még tág rekesznyílások mellett is CA mentes, pengeéles képeket készít, a minőség a sarkok felé sem csökken. Az 51pontos fókuszrendszert 3D követésre állítva félelmetes élményben lehet részünk, a fókuszpontok hangyákként hemzsegnek a keresőben, ahogy rákapnak a kijelölt témára és késés nélkül követik azt. A magas ISO és a képstab gyakorlatilag teljes szabadságot jelent a rekesz és a záridő terén, igazán jó érzés úgy fotózni, hogy olyan rekeszt állítok, amilyet szeretnék (bár a Canonokban alap A-DEP üzemmód eléggé hiányzik). A gépet videózásra is használni fogjuk és tükörsima, tiszta felvételeket készít, a wifis adapterrel pedig egyből a hálózatra menti a fájlokat. 
Még lehetne áradozni a gépről, az ötletes és tényleg hasznos funkciók többségét sajnos a műhelyben nem használjuk ki, de a profi gép így is óriási minőségbeli ugrást jelent a dokumentációink terén. 

Mindig megmozgat, amikor egy jó gépet tarthatok a kezemben, anno a mostani gépemre is azután kezdtem el gyűjteni, miután kipróbálhattam egy Nikon D100-at. Persze az kissé irreális lenne, hogy most elkezdjek félretenni másfél milliót, még a 350D leváltására sincs pénzem, főleg mióta a Vidék Magazin nem akarja kifizetni - gyakorlatilag a január óta végzett munkám díját. Ennek ellenére hatalmas élmény a D800-al fotózni,  kicsit emlékeztet arra, amikor még óriási lelkesedéssel mentem ki jó fényekre vadászni és nem rutinszerűen, pénzért - vagy azért se. :) 

Hozok is pár fotót hamarosan! ;)