március 13, 2012

Wall-E


Biztos mindenki látta a Wall-E c. filmet (micsoda??? nem?! na, nyomás megnézni! :) én meg mostanában ismét Inventorral foglalkozok, nem szórakozásból, az egyetem miatt kell elkészítsek egy feladatot. Azonban "pihenésképp" nekifogtam és nem túl pontosan és főleg nem részletesen csináltam valami Wall-E féle robotkát. Állítgattam a fényeket egy kicsit, majd kimentettem egy képet Inventorból a Photoshopba. Itt leválasztottam a háttérről, aztán nekiláttam a rajztáblával valamit összehozni a dologból. Először megfestettem a hátteret, ez teljesen kézzel  és a legegyszerűbb ecsetekkel készült. Ezután Wall-E kapott még részleteket, textúrát, ezt is ecsetekkel csináltam, be lehet állítani olyanokat, amik a rozsdára emlékeztető hatást keltenek. Végül raktam az előtérre is egy textúrát, itt már nem volt kedvem festegetni és időm se sok, ezért kerestem egy alkalmas fotót és egyszerűen a háttérre rétegeztem. Ilyen hibrid módon készült képeket láttam máshol is, vannak olyan művészek, akik 3D modellezéssel készítik el figuráikat, de nem szeretnek a világítással és a textúrákkal sokat maszatolni, ezért a renderelt képet valamilyen festőprogramban folytatják hagyományos módon.

Érdekes megközelítés, nagyon élethű hatást lehet elérni vele, bár az alapos kidolgozást itt sem lehet megspórolni. Ha a 3D-s modellt például részletesen kidolgozom és egy szebben megfestett hátteret készítek hozzá, akkor ez is ütősebb lenne, de sajna a vállalat az egyetem nem engedi lelkemet... :)
 

március 11, 2012

Rakpart #1

Az előző éjszakai fotós sorozat képei közül még sok maradt feldolgozatlanul így most kiválogattam párat és babráltam picit velük. Ezek most a rakpartról készültek, budai oldal a Petőfi-híd környékén. Egyébként ezek a városi éjszakai fotók hálásak is meg nem is. A naplemente vagy kék óra környékén lőttekkel alapvetően könnyebb a helyzet, van még természetes fény, vannak természetes színek. Azonban ahogy beáll a sötétség a mesterséges fények átveszik az uralmat és a színek szétesnek. Ha jól tudom Budapesten jellemzően nagynyomású nátriumlámpák vannak, ezek fénye sárga, ráadásul nagyon szűk spektrumon. A fehér illetve a természetes fény széles spektrumon világít, mindenféle komponenst tartalmaz így a tárgyak a saját színűknek megfelelő komponensből eleget vernek vissza ahhoz, hogy jól meg tudjuk különböztetni a színűket. Azonban, ha közel monokromatikus vagy szűk spektrumú fénnyel világítjuk meg őket, akkor amellett, hogy sokkal sötétebbnek látszanak, kevés kivétellel csak az adott komponensből vernek vissza. Ezért van az, hogy a közvilágításban minden sárgának tűnik. A fotózásnál ez elég komoly gondokat okoz, ha minden egyszínű, akkor a fényképezőgép nehezen találja meg a helyes fehéregyensúlyt, vagy adott esetben nem is létezik olyan. Ráadásul ha van más világítás a közelben az is bezavar a színekbe, illetve a nátriumlámpák fénye azért mégsem teljesen monokromatikus, valamekkora szórás abban is van, ahogy a különböző tárgyak sárga fényt reflektáló képessége is más. Ezeket a különbségeket nem érzékeli a gép, ha JPG-ben fotózunk, a gyári beállítások és a tömörítés miatt elvesznek az árnyalatnyi különbségek. RAW-ban fotózva azonban az utómunka során ki lehet halászni egy kevés szín-dinamikát a képből, aztán PS-ben lehet emelni az eltéréseket és a kontrasztokat, esetleg új komponenseket hozzáadni.Persze ez néha hamis színérzetű képeket eredményez, de a kérdés, hogy mi a cél? Tulajdonképpen a csillagászati felvételek többsége is hamis színekkel készül, alapvetően fekete-fehér képeket készítenek különböző szűrőkkel és szenzorokkal, majd a komponenseknek adnak színeket és egyesítik a képeket. Ezen a csillagászok művészekkel együtt dolgoznak, az egész azért van, hogy valamilyen csillagászati jellegzetességet, vagy egy esztétikai értéket az emberek számára megkapó módon reprezentáljanak. Úgy gondolom, hogy az éjszakai fotózás bizonyos körülmények között hasonlíthat erre, minél több különböző szín jelenik meg a képeken, annál több érdekes részletet figyelhet meg a szemünk. Remélem sikerült valami ilyesmit elérnem az alábbi fotókon! :)



március 08, 2012

Fotós portré


Ma az eddigi legkomolyabban kidolgozott rajzomat szeretném megmutatni, az utóbbi egy hétben ezen ügyködtem. Mivel elég sok mentést készítettem menet közben ezért össze tudtam állítani egy kis werk sorozatot arról, hogyan készült el a rajz, ez a szöveg alatt látható. A werk bal felső sarkában az a fotó látható, amelyikből kiindultam, ezt a neten találtam és megtetszett, azért esett rá a választásom. A vázlatkészítésnél kicsit csaltam: bár először szabad szemmel rajzoltam meg, utána PS-ben az eredeti kép arányaihoz igazítottam. Erre főleg az arcnál volt szükség, hiába szánok rá egy hetet, hogy finomabban kidolgozzam a dolgokat, ha az arányok nem stimmelnek - ahhoz pedig még nem vagyok elég gyakorlott sajnos, hogy magamtól 100%-ig jó legyen, de egy arcnál elengedhetetlen a pontosság, vagy az összhatás torz lesz. Remélem sikerült elkerülni ezt az un. "uncanny valley" effektust. Az a lényege a dolognak, hogy az emberi agy máshogy érzékeli az arcok képét, mint a tárgyakat és ha egy rajz vagy animációs figura megjelenése nem túl élethű azt még simán elfogadjuk arcnak, azonban ha megközelít egy szintet, akkor torznak és visszataszítónak találjuk. A számítógépes játékiparban és az animációs filmeknél szoktak ezzel a problémával találkozni, a grafika már elég jó, de ha nem elég élethű az arc, akkor az összhatás rosszabb, mint egy kevésbé kidolgozott figuránál. Később ahogy haladtam a rajzzal úgy döntöttem, hogy eltérek kicsit az eredeti fotótól, néhol egyszerűsítettem, néhol pedig saját ízlésem szerint alakítgattam a dolgokat. Utolsó lépésként a hátteret is máshogy készítettem el: mint mindig, a vége az lett, hogy ismét több színt használtam. 

Én személy szerint elképesztően sok hibát látok benne, de már egy hete foglalkozok vele és ilyenkor azért már kevesebb türelme van az embernek, ráadásul a következő időszakban tanulnivalóm is több lesz. Leméreteztem és a kirívó hibákat nagyjából átdolgoztam, a végeredmény így talán egész jó lett. Remélem tetszik, véleményeket, kritikát örömmel fogadok! :) 

március 06, 2012

Underground

Három kifordult kép a metróról. Még korábban készültek itt-ott, a túlzó utómunka szándékos, egy erős hangulatot akartam megmutatni, ami mindig elfog, amikor metrózok. Kifejezetten inspirálónak találom a metrózást, annak ellenére, hogy valójában sötét, koszos, zsúfolt és visszataszító az egész (sajnos). A képek egyébként hosszú záridő, képstab, letámasztás és sok-sok lélegzetvisszafojtva elkövetett próbálkozás eredményei, a színek megcsavarása csak a hab a tortán. :)



március 05, 2012

Pinyó klub

Az egyik legjobb hely a BME környékén, csak ezt mások is tudják, ezért mindig nagyon sokan vannak. És még lehet sajna füstölni is. Egyelőre. De a hangulat, a korrekt kiszolgálás és a baráti árak kárpótolják az embert. A pohárban amúgy sárga muskotály. :)  Egyébként 40D/ISO3200/kitobi és egy fényértékkel aláexponálva készült, kézből, képstabbal. Utólag lett világosítva, meg kapott egy nagyon alapos zajszűrést, rendesen ráfért, de azért egész jó lett a végeredmény. Ahhoz képest főleg, hogy milyen sötét van a Pinyó pincehelyiségében.

március 02, 2012

Rögtönzött sivatag

Kedvem támadt rajzolni egyet, de amellett, hogy időm sem volt sok, most nem szándékoztam túlságosan a részletekkel pepecselni, tényleg csak kötetlenül el akartam tölteni egy órát. Az alábbi kép ennek az eredménye, nagyon gyorsan készült, a hátteret elég nagyvonalúan rögtönöztem, az ég pl nagyjából öt kattintás eredménye. Az előtérrel kicsit többet foglalkoztam, a kövön ücsörgő gyík alapjául a gekkómról készült fotók szolgáltak, de úgy döntöttem, hogy nem fogom túlságosan hasonlóra venni, Smiley megérdemel majd egy szebben kidolgozott rajzot is. :)

Remélem azért ezt a félmunkát is érdekesnek találjátok, sajnos egyelőre nincs más. Na megyek vissza tanulni... :(