október 28, 2011

Kaktuszmakró - makró objektív nélkül

Az optika szerencsére rengeteg lehetőséget nyújt a leképzés növelésére. A modern makróobjektívek jó nagyítást és szélesen variálható mélységélességet kínálnak, nagyon élvezetes velük fotózni, mert a makrófotózás egy nagyon hálás téma. Persze akinek nincs felszerelése annak sem kell csüggednie, mert nagyon sok kerülőút van, pl közgyűrűk, előtétlencsék, konverterek. Az egyik legegyszerűbb megoldás, hogy fordítva rakjuk fel az objektívünket a vázra. Ehhez kell egy szűrőmenet-bajonett adapter. Ennek hiányában jóval körülményesebben ugyan, de lehet kézzel a váz elé tartott objektívvel is fotózni. Az eljárásnak rengeteg hátránya van, de néhány jelentős előnye is. Utóbbiak közt a legfontosabb az, hogy bármikor rendelkezésre áll, mindenféle plusz felszerelés nélkül. A másik szempont, hogy mindennemű beruházás nélkül komoly leképzést is el lehet érni vele. A hátrányai között van viszont a fix tárgytávolság, a nehézkes, kézügyességet igénylő fotózás és az alacsony mélységélesség, a fix blende mellett. Persze sok gyakorlással elég jó eredményt össze lehet hozni, viszont óvatosnak kell lenni, mert a vázba ilyenkor sok por kerülhet, ami végül a szenzoron fog kikötni és a porszemeket viszontláthatjuk majd a szűkebb rekesszel készült fotóinkon.

Délután ezzel a technikával próbáltam fotózgatni a kaktuszomat, miután kapott egy kis zuhanyt, mert már nagyon porosak voltak a levelei. A vízcseppek szépen megmaradtak rajta, az íróasztallámpa pedig elég fényt szolgáltatott a fotózáshoz. Az első kép egy rendesen felhelyezett 18-55mm kitobival készült, kb 10cm a tárgytávolság, 55mm a gyújtótáv. Ez nagyjából a kitobjektív szerény makróképességeinek határa. 


A következő néhány fotó a 70-210mm-es telémmel készült retro állásban, 70mm-en. A rekesz természetesen ilyenkor teljesen nyitva van. Elektromosan vezérelt, tehát ilyenkor átállítani sem lehet. Az objektív valós gyújtótávolságának növelésével retro állásban csökken a leképzés, növelni úgy lehet, hogy kicsit távolabb tartjuk az objektívet a váztól. A tárgytávolság is fix ilyenkor, a váz előre hátra mozgatásával lehet belőni az élességet (az objektív élességállító gyűrűjével ilyenkor nem sokra megyünk). 

(ez egy néhány mm-es friss hajtás)





A tele után a kitobi megfordításával is próbálkoztam, ebben az esetben 55mm-en, ami nagyobb leképzést ad, viszont itt már a mélységélesség is elég kicsi. Általánosságban elmondható, hogy APS-C méretű szenzorral szerelt gépek esetében úgy 35-100mm közé esik a retrofotózásra alkalmas tartomány. Ennél kisebb gyújtótávnál használhatatlanul kicsi a mélységélesség, a tárgytávolság pedig úgy lecsökkenhet, hogy az objektíven belülre kerül, így lehetetlen éles képet készíteni. Nagyobb gyújtótávolságoknál már elérjük azt a leképzést amit az objektív magától is tud, viszont komoly vignettálás is jelentkezik. 



Egyébként a fotókon látható szokatlan színek a narancssárga izzónak, az ablakon beszűrődő (a lámpához képest erőteljesen) kékes fénynek, illetve a háttérben lévő nagyfelületű piros dolgoknak köszönhetőek. :)

Még néhány fotó a sorozatból a picasan.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése