március 26, 2011

Visszatekintő 12.hét - 2006 október

Nem tagadom, mindig is imádtam naplementét fotózni. Egyszerűen garantált siker, ha az ember egy kicsit is jól nyúl hozzá és jó helyen van jó időben. Nincs két ugyanolyan naplemente és mind csodálatos. Nem is fűznék hozzá többet, a fenti fotó jobban elmondja mindezt. Megjegyzem: tökéletesen nyers, érintetlen kép. Nem volt semmilyen utólagos korrekció, kontraszt vagy szaturáció szintjén sem!

március 20, 2011

Visszatekintő 11.hét - 2006 július

Ez egy érdekes hónap volt, mivel két emlékezetes esemény is történt: egy lovastábor és egy erdélyi kirándulás, viszont fotós szempontból egyik anyagot sem érzem túl erősnek. Végül az erdélyi anyagból választottam fotót, a Havasrekettyei-vízezés (Răchiţele), Kolozsvártól nem messze található. Az odajutás elég kalandos volt, mivel azelőtt nem igazán jártunk azon a környéken. Egy turistatérképen láttunk egy pici fotót a térkép sarkában a vízezésről és az alapján indultunk el. Egy -akkoriban még- elég rossz úton mentünk felfele, nagyon nedves, esős időben. A kocsi többször majdnem fennakadt és ráadásul a folyó is egészen közel volt az úthoz. Féltünk,hogy egy hirtelen eső miatt megáradhat és elönti az utat, de végül feljutottunk a vízeséshez. A hely egészen eldugott, a turisták számára alig ismert, ennek megfelelően egyáltalán nem volt semmilyen kiépített dolog a környéken. Nagyon hangulatos volt ott lenni, a lezúduló víz robaját hallgatva a jéghideg vízben állva fotózni. Próbáltam állvánnyal hosszabb záridős felvételt készíteni, hogy fátyolosabb legyen a víz, de ahhoz túl világos volt és szürkeszűrő hiányában picit kiégett lett . Egyébként a vízesés egészen magas, 24 méter, sajnos a fotón nincs támpont, ami érzékeltetné a méreteit.

március 18, 2011

Eső áztatta utcák

Tegnap este úgy döntöttem teszek egy kört a városban. Már egész jó, tavaszias idő volt és bár tiszta víz volt minden, az eső akkor épp csak szemerkélt, amit még simán kibír a gépem, úgyhogy készítettem pár fotót. Extra tényező volt, hogy sikerült kifognom a kék órát. Talán ez az oka annak, hogy a látszat ellenére ezek a fotók alig vannak utómunkázva, a fények kiegyensúlyozottak voltak és az ég mindent telt kék színnel festett meg. Valamennyit persze kellett javítani számítógépen, mivel nem akartam a spontaneitást egy állvánnyal megölni, így nagy érzékenységgel, kézből fotóztam. Ilyen sötétben azonban ez már elég hosszú záridőket jelent, ezért egy fényértékkel aláexponáltam, illetve rengeteg fotót készítettem egy pozícióból, hogy nagyobb eséllyel sikerüljön egy éles is. Szerencsére minden arra érdemes beállításnál lett legalább egy, nagyjából éles fotó.

Ezek a fényviszonyok egyébként alaposan próbára teszik az ember színlátását, nagyon nehéz belőni a helyes, vagy legalábbis esztétikus és elfogadható fehéregyensúlyt. Nyilván a rengeteg fényforrás eltérő karakterisztikája miatt van ez, ugyanakkor pont ez a tulajdonság teszi a képeket kiváló ff alapanyaggá. Már formálódik is a fejemben egy fekete-fehér sorozat, ebből a sorozatból... :)





március 11, 2011

Füstölő


Ma este próbálkoztam picit füstös, füstölős fotók készítésével. Amikor nekikezdtem még nem is gondoltam volna, hogy ez ilyen bonyolult. Nyilván célszerűbb egy jól átgondolt koncepcióval, megfelelő helyen és felszereléssel nekiesni a témának és akkor bizonyára nagyon hálás, elvégre zseniálisabbnál zseniálisabb alkotásokat lehet látni a neten. Azonban én csak úgy kísérletező kedvvel láttam a hozzá a dolgokhoz.

Rögtön az elején felfedeztem, hogy bizony kevés a hely a szobámban ehhez, ugyanis a teleobjektívem közelpontja 1-1,5m között változik, így nagyon nehézkes volt az állvánnyal elnavigálni a bútorok között és megtalálni a legjobb szöget. Ezen felül az állványom sem a legstabilabb, itt pedig 1-4 másodperc közötti záridők voltak, így tükörfelcsapás/időzítő használatával sikerült csak dolgoznom. Arról pedig már nem is beszélek, hogy milyen nehéz 210mm-en egy apró fénypontot a közelpont környékén befogni és helyesen fókuszálni - úgy, hogy tíz centi van a kereső és a fal között és egy kicsavart pózban, fejjel lefelé nézünk a keresőbe. :)


A "geometriai" körülményeken túl a világítás is egy sarkalatos pontja a témának: az egyedüli használható fényforrás a laptopom képernyője volt, csakhogy a legtöbb témával ellentétben a füst elképesztően érzékeny néhány foknyi eltérésre is a világítás szögében. Egyszerűen akárhogy forgattam a nehéz laptopot, volt olyan szög, ahonnan a kis füstcsík nem akart látszani. Persze maga a füst forrása sem volt a legmegfelelőbb, bizonyára vannak komolyabb "teljesítményű" eszközök is, de én most ezzel próbálkoztam... amúgy sem lett volna vidám, ha a szomszédok rámhívják a tűzoltókat. :D

Mindenesetre technikai szempontból egy nagyon érdekes téma és elképesztően jó gyakorlási lehetőség, mert mindenre figyelni kell, érzékeny a záridőre, rekeszre, kihívás a világítás, az élességállítás és minden mozdulatunkra változik a füst alakja. Egy jól beállított fotót is elszúrhatunk, ha teszünk egy hirtelen mozdulatot.

Ha valakinek felkeltette az érdeklődését a téma, akkor azt tudom neki ajánlani, hogy keressen valamilyen töményebben füstölő dolgot, illetve egy olyan helyet ahol viszonylag nagy mozgástere van és a légtér is elég nagy, de nem huzatos, hogy semmi sem zavarja a füstöt. Világításnak bármi jó, vakuval is lehet, de fix lámpával azért jobb, mert folyamatosan lehet követni az eseményeket. A hideg fény jobban kiemeli a füstöt, főleg, ha a város éjjeli fényei adják a hátteret, de a füst "színétől" is függ, mert pl az én füstölőm kékes színű volt, a vízipipa viszont inkább szürke A záridővel érdemes játszani, a rövidebb sok apró részletet kiemel, de erősebb világítást kíván, a hosszabb záridők pedig érdekes dolgokat rajzolhatnak a levegőbe, de arra vigyázzunk, hogy azért maradjon éles pont a képen. A rekeszt vegyük annyira szűkre, hogy a füstoszlop az éles tartományba essen. Ezen felül pedig csak szabadon kell engedni a fantáziát és kreatívkodni! :)

Sok sikert!

március 07, 2011

Visszatekintő 10.hét - 2006 június

Ez volt az az időszak, amikor kicsit fordultak a dolgok az életemben. Talán a Pannonhalmán töltött második tanévem végén értem el az akkori határaimat. Egyrészt azóta is úgy érzem, hogy az első két év sokkal tartalmasabb és jobb volt, mint a második kettő, másrészt fotózás szempontjából is változás történt: ekkoriban akadt a kezembe először tükörreflexes gép, a Levéltár Nikon D100-asa.
Nem mintha nem szerettem volna a Fujit, a fenti kép is azzal készült és még sokáig bőven megfelelt az igényeimnek, azonban a tükörreflexes gép keresője, az objektívcsere és a rengeteg lehetőség varázsa magával ragadott és nem engedett. Én is akartam egy DSLR-t és bár még sokáig tartott, mire hozzájutottam, innen kezdve tudatosabban fotóztam. :)

március 03, 2011

Visszatekintő 9.hét - 2006 május

Ismét egy nagyobbat ugrottam az időben, aminek ezúttal prózaibb okai vannak, ugyanis elképesztő káosz uralkodott a március-április fotók között és az egyetlen hely ahol rendezettebben megvoltak, a kep.tar.hu megszűnt. A régi lemezeimet most kezdtem el archiválni egy külső HDD-re és bizony azzal kellett szembesüljek, hogy sok karcolás és elemi sérülések miatt rengeteg fotómat talán sosem szerzem vissza. Mindenesetre most csak pár hét anyaga hiányzik, viszont úgy döntöttem, hogy inkább egy májusi fotót mutatok.

Már javában dúlt a tavasz és én ekkoriban ismerkedtem meg a makrófotózás világával. Bár volt "makró" mód a gépemen és a zoomot használva egészen jó háttérelmosást lehetett elérni, a leképzés sajnos gyenge volt. Viszont hallottam a retro állásban rögzített objektívek technikájáról és egy filmes géppel munkálkodó ismerősömtől sikerült is egy 50mm-es Zenit objektívet kölcsönkérnem. Ezzel kísérleteztem a késő tavaszi napsütés mellett az arborétumban és nem is sikertelenül: a képek jó részén gond van ugyan az élességgel, egy pókos fotó mégis fotópályázat sikert hozott nekem. Most egy másik pókot hoztam, ez csak pár milliméter volt és egy aranyfa virágán lóg éppen. :)