július 01, 2010

Pár dollárral többért


Ez az írás ennek a bejegyzésnek a folytatása...

Befejeztem a vasárnap készült vadnyugatos sorozat utómunkáját.
Összesen tíz fotót tettem fel picasa-ra, négyet a flickr-re (I. / II. / III. / IV. ) és nyolcat ide. Személy szerint meg vagyok elégedve az eredménnyel, ha technikailag nem is mindenhol tökéletes (főleg a képzaj, a képek világossága és néhol az élesség miatt)

Ha már a western hangulat "európai" megidézésénél tartunk, érdemes megemlékezni arról, hogy főleg az előző generáció által nagyon kedvelt Karl May könyvek és a belőlük készült filmek német-olasz koprodukciós munkák, amiket az akkori Jugoszláviában forgattak.

Ezekben a filmekben, melyeket "spagettiwesternként" emlegetnek szerepel a legendás Winnetou és Old Shatterhand, utóbbit állítólag a magyar származású Xantus Jánosról (John Xantus de Vesey) mintázta a német író.
(Winnettou-t egyébként a szerb Gojko Mitic alakította)

Bár a sokak által minden idők legjobb westernjének tartott "Volt egyszer egy Vadnyugat" már amerikában készült (kivéve néhány Spanyolországban forgatott részt), a rendező Sergio Leone, olasz és ő alkotta a legfontosabb klasszikus westernfilmeket.
Később a spagettiwestern nyomán más "étel"-westernek is születtek, érdemes beleolvasni a wikipedián az erről szóló cikkbe. :)

Aki olvassa a blogomat joggal teheti most fel a kérdést, hogy miért írok ennyit a filmekről és miért nem beszélek többet a fotózásról.

A helyzet az, hogy ezen sorozat kapcsán az említésre méltó dolgokat már az előző bejegyzésben leírtam, másrészt minden írásnál előkerül a dilemma, hogy mennyire menjek bele a részletekbe.
Részben bizonyos fogalmak (ismételt) kifejtésének mértéke, részben pedig a specikusabb technikai részletek aránya a kérdés. (úgy mint: záridő, rekesz, érzékenység, utómunka során konkrét lépések és beállítások)


Ha valakinek van véleménye a dologról nyugodtan írjon hozzászólást!

Hajrá! ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése