június 21, 2010

Mennykő

Tegnap éjjel az idokep.hu radarján figyeltem, ahogy egy nagyobb vihar egyenesen Pest felé vette az irányt.
A zivatar majdnem tökéletes szögből érkezett, az ablakomból remek kilátás nyílt a közelgő égiháborúra.
Nem villámlott túl sokat (percenként kb kettőt tudtam megfigyelni) de ez már elég volt ahhoz, hogy 30 másodperces expozícióval lencsevégre kapjak párat, abban a rövid időszakban amikor a szupercella már elég közel jár, hogy látványos legyen, de az eső még nem mosta le a fényképezőgépállványt az ablakpárkányról.

Ezek egyébként életem első sikeres villámfotói.
Öt év alatt valahogy egyszer sem jött még össze, pedig főleg nyáron sokat próbálkoztam.
Az utómunka jelentősnek tűnik, de ne feledjük, hogy itt a villám is megvilágította a tájat, ami azért drasztikusan megváltoztatja a színeket és a fényeket, amit a szemünk nem igazán tud érzékelni ilyen rövid idő alatt.
(persze nyilván dolgoztam velük egy picit, de igyekeztem nem túlzásba esni, tehát az összhatás nem a túlzásba vitt PS eredménye)

A fototipp.hu-n egyébként olvasható egy leírás egy DSLR-re szerelhető villámérzékelő projektről, mely megpróbálja szinkronizálni a fényképezőgépet az első villanáshoz, arra számítva, hogy az első kisülést rövid időn belül több követi (ez elég jellemző).
Persze a legegyszerűbb módszer a szűk rekesz, alacsony érzékenység, esetleg sötétítő ND szűrők, vagy simán vaksötét éjszaka, kellően hosszú záridővel!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése