stuff around me

  

Az a helyzet, hogy a focit nem tartom a kreativitás szempontjából túl hálás témának.
Persze ezt az apró ellenérzésemet félrerakva időnként kimegyek a helyi megye hármas meccsekre, hiszen a csapattagok nagyon örülnek a képeknek és lehet igazán jó pillanatokat is fogni.

Hogyan kell színvonalas képeket készíteni nem profi felszereléssel, nem profi focimeccseken:

• Kell egy 50 és 300mm között lévő teleobjektív, nagyon gyors AF-el és jó fényerővel

Én a 70-210/3,5-4,5 USM-et megelégedéssel használom erre. Néha ugyan túl rövid, néha túl hosszú, de nem biztos, hogy sokra mennék egy szélesebb gyújtótávval ha nem tudom elég gyorsan használni. A 70-210 egy gyorsan bejárható tartomány, az autófókusz félelmetesen gyors, csak a vázon múlik mennyi idő alatt áll célra.

• Kell egy nagy felbontású,de inkább gyors gépváz
  

A 350D ebből a szempontból nem vizsgázik olyan jól, de a lassúnak mondható összhatás nem csak a kicsit lassan célraálló követő AF-n múlik: a gép sorozatfelvétele nem elég a pörgős jelenetekhez. Egy sima szögletnél a sorozat egyik fotóján még rúgáshoz készülődik a játékos, a következő képen pedig már senki sincs rajta. A másik nagy probléma a puffer mérete: RAW-ban fotózva (mindig raw-ban fotózunk... ) nagyon hamar, 4-5 kép után megtelik, a kártyára írás sem a legtempósabb (pedig a sandisk ultra2 egész jó sebességre képes, persze messze nem a legjobb) szóval gyakran maradok le néhány mozdulatról a váz miatt. Ennek ellenére ez a felszerelés is tökéletes a célra, mindössze elfehéredő mutatóujjak helyett ésszel kell exponálni.
Van egy jól bejáratott módszerem ehhez:

• Középső fókuszpont, szervó AF
• A jobb felső testre szabható gomb úgy van beállítva, hogy megakassza a fókuszálást, eléggé kézre áll, így egy esetleges képbe sétáló játékos okozta fókuszhibákat gyors reagálással el lehet kerülni
• A középső iránygombok fókuszpontot váltanak, bár ritkán használok a középsőn kívül mást
• A fényektől függően vagy Tv vagy Av módban fotózok: előbbi akkor fontos,ha kevés fényünk van: akkor egy rövid, bemozdulásmentes záridőhöz igazíthatjuk a rekeszértéket, magasabb (400 vagy 800) ISO mellett. Utóbbi akkor kell, ha sok fényünk van: érdemes egy f8 körüli rekeszértéket választani, így még eléggé elmosódik a háttér, de az éles rész elég széles ahhoz, hogy az esetleg kicsit lemaradó követő AF ellenére is beleférjen.
  
• Folyamatosan tartsuk a keresőben a labdát, de csak akkor exponáljunk, ha valamilyen esemény van. A labdavezetés nem érdekes, de a kereső elsötétedése miatt könnyen lemaradhatunk egy két érdekes cselről, vagy furcsa fejekről. :)
  
• Igyekezzünk elég közeli képeket készíteni, de ne tekerjük túl közelre, mert hirtelen helyzetekben lemaradhatnak a végtagok, a labda, vagy ha netán dől a kép, nem tudjuk rendesen forgatni

A nyolc megapixel épp elég ahhoz, hogy a távoli poszton játszó csapattagokról is jó képeket készíthessünk -netre. A vágás miatt csökken a felbontás, ha netán papírkép lesz belőle akkor érdemesebb inkább több helyről is fotózni egy meccs során. Célszerű megkérdezni az edzőt, hogy milyen felállásban játszanak, így előre végig lehet gondolni, hogy a pálya melyik pontjáról, melyik játékosról várhatóak közeli akcióképek.
Persze ez csak amatőr szintre néhány tanács, nyilvánvalóan lehet 100-400IS-el és 1Ds-el is fotózni, de az a pénzeseknek való. (aki szerint gyengébb felszereléssel nem is lehet érvényesülni az egy köcsög)

Csapatkép:
Ez egy kritikus pont. Itt aztán gyorsan kell cselekedni, mindenkinek élesnek, világosnak kell lennie és a gépbe bámulnia. Azért nem olyan nehéz, nagylátószög, vakus derítés (verőfényben is az éles árnyékok elkerülése végett) és egy hangos ittrepülagólya mondattal már nyertünk. Nagyobb figyelmet kell fektetni a geometriára: ha valamelyik vonalra állnak fel akkor nagyon fontos, hogy egyenesen tartsuk a gépet, a vonalra merőleges szögben álljunk, pontosan szembe a játékosokkal. Ellenkező esetben kicsit torzul az egész, a vonalak görbén futnak és egy idegbajjá válik a rossz perspektíva utólagos korrekciója Photoshopban.

A legutóbbi meccsen volt egy kis tétje is a fotózásnak, hiszen a közelgő falunapra készítek egy focis tablót, kellett az alapanyag. Sajnos elég felhős idő volt, gyenge fényekkel. A második meccs előtt a csapatkép készültekor éles barátságtalan napfény vetődött a pályára néhány másodperc erejéig. A csapat pont úgy állt be, hogy a nap mögéjük került, tudom, hogy erre figyelnem kellett volna, de amikor felálltak akkor még borult volt az idő, viszont mire mindenki elrendezkedett megjelent az a kis fény.
Az ötletet egyébként az emiatt az előtérbe vetődő árnyákok adták. A sötét sugarak eredetileg is a képen voltak és nagyon komor baljós összhatást adtak az egész képnek. Erre dolgoztam rá egy kicsit kontraszttal és a kép nagyobb felületének erőteljes sötétítésével.


Sose gondoltam volna, hogy a csapatképekbe komoly újítást, vagy látványosabb kreativitást lehetne vinni. A csapatképen a csapat van. Kész. De ebben az esetben egy kicsit több lett, meg vagyok elégedve az eredménnyel. Nem tudom, hogy a csapatnak mennyire tetszett, lehet, hogy nem mindenki örült ennyire szembetűnő Photoshopos manipulációnak, de bízom benne, hogy az összhatást azért ők is értékelik.

A napokban egyre jobban érdekelni kezdett az ff fotózás. Már a legutóbbi sorozatban is amit felraktam, akadt két fekete-fehér kép, de egy pár percre beleturkáltam a soronkövetkező tihanyi anyagba és azon kaptam magam, hogy egyre több képnél nyomom meg a "grayscale" gombot és tologatom élvezettel a csatornákat... Elgondolkodtató. Szerintem hagyom magam.
Aki ismeri a képeimet tudja, hogy előszeretettel használok élénk színeket, kedvelem a szaturált - és a szaturációt jól viselő - témákat, de azt is be kell lássam, hogy kreativitás terén nem remekeltem az utóbbi időben. Már csak azért sem, mert új képeket effektíve nem is készítettem, de a közelmúltban előtt sorozatok sem voltak túl egyediek. A Bükkben készült sorozat is jó-jó, igyekeztem szépen szerkesztett, tiszta és esztétikus képeket csinálni, talán sikerült is, de azért erre bárki képes aki ismeri a technikát és ott van akkor ahol én jártam. Az ilyen képek közül néha kikerül egy-két sikeresebb pillanat, de szükség van száz másik érdektelenre, hogy megszülessenek. Nem gondolom,hogy szigorú lennék magammal...

Viszont az ff fotózás egy fehér folt a térképemen. Mindig azt gondoltam, hogy nem jó hely. Úgy tartom, hogy ff-ben fotózni könnyebb mint színesben. Egy jó kép letisztult, sokkal egyszerűbb színek nélkül tiszta képet csinálni és mivel az emberek is színesben látnak a fekete-fehér mindig egy fokkal hatásosabb lesz mint a színes és csak azért nincs leugatva, mert korábban volt mint a photoshop. Ennek ellenére rengeteg élményt tartogat ez a világ is. Talán pont azért kihívás, mert könnyű. Sokkal hamarabb kirostálódnak a közepes képek.

A lehetőségeim adottak, hiszen a fotókörön belül sokan foglalkoznak ilyesmivel, középformátummal is, van labor és szkenner is. Eleinte talán gépet is kölcsön tudok kérni, de messze nem olyan drágák mint digitális társaik. Ha netán filmes gépet veszek akkor az igazi kérdés az,hogy EF bajonettest vegyek, vagy középformátumot?
Előbbi praktikus lenne a mostani és leendő objektíveim miatt, utóbbi viszont jobban mozgatja a fantáziámat. Bár költségesebb is.

Egyelőre maradok a channel mixernél, szeptemberben viszont megkérek valakit, hogy tanítson meg laborálni és néhány tekercset tuti elengedek...
Talán a színesdigitális fotóimra is jó hatással lesz, ha megismerem az analóg technikát. Nem hiszem, hogy kiégtem volna, csak az eseménytelen nyár meg a tanulós tavasz vízjelezte a képeimet.

Olyan jó kiírni magadból ha rossz kedved van. :) Tényleg, mire befejeztem a lenti gondolatsort a világ tompaságával kapcsolatban, addigra már el is múlt ez a nyomasztó érzés.
Ennek örömére belinkelem azt a galériát amiből a lenti fotók származnak: LINK
Sőt ajánlott zene is van hozzá: AC/DC - The Furor

Érdekes, mert az előző bejegyzésben emlegetett tarkólövés hangulatához nagyon jó illusztráció ez a sorozat. Nem állt szándékomban direkt erre rámenni, meg alapjáraton pacifista vagyok, csak van pár dolog amivel ki lehet akasztani: hülyeség, városi terepjárók, rasszisták... stb.

Továbbá az előző okfejtés közbe eszembe jutott, hogy te jó ég! Mi van ha valaki ezeket olvassa??? Szóval kiraktam egy szavazást önmagam megnyugtatása végett. Ha olvasod a blogot, kérlek mindenképp szavazz, két kattintás, névtelen, de talán ezreket mentesz meg a hülyeségtől...

A következő rész tartalmából: kezdem kissé unni a régi képeket, bár nem adom fel, csak kicsit átcsoportosítom a tevékenységemet a félbemaradt félholt portfóliómra. Azt már megkreatívkodtam,hogy hogyan fog felépülni. Ennek prototípusa már online, de képek nélkül nem jön át szóval stay tuned... Talán cikket is írok valamiről,ha unatkozok. Fotózni nemtom, lehet,hogy egyik nap elsütök valamit, hogy megnyithassam az "augusztus" mappát...

Az említett fórumon érkezett egy két válasz, többek között:

• van aki úgy gondolja,hogy a kevés véleményezés nem lustaság kérdése
• egyesek kevésnek érzik magukat a kritizáláshoz
• elveszi az ember kedvét egy bunkó bunkó stílusban reagálás
  
• mennyiség (túl sok)
  
• ha nem szól senki hozzá az is elveszi az ember kedvét

Kb ennyit tudok most kiemelni a teljesség igénye nélkül. Pár alszokráegyet után kicsit árnyaltabb képet próbáltam összehozni a dologról ééééés...
Nekem meg az egészből az jön le, hogy abbahagytuk a gondolkozást.

• A képeket megnézők részéről:

Csak kevesen kezdenek el gondolkodni egy fotó láttán, hogy milyen érzést váltott ki bennük és miért. Pedig ehhez nem kell fotósnak lenni, sőt remek önismereti módszer lehetne. Ha valaki sok jó kép láttán is csak a közömbösséget tud felmutatni, akkor elég érzelemszegény élete lehet. Nem egy nagylépésazemberiségnek eljutni addig, hogy megkeressük a képen azt a dolgot ami valamilyen érzést váltott ki belőlünk. Innen tényleg csak egy kis lépés kifejteni ezt a fotósnak, aki -nagyon fog örülni ennek és - további gondolatokkal árnyalhatja a képet.
Ez amolyan intellektuális játszótér lehetne, ahova be tudnak menni a felnőtt gyerekek és az esztétikai mászókával szórakozva feltöltődnek erővel, meg új gondolatokkal a hétköznapokra. Jó poén. Jó gyenge...

Egyetlen dologra van szükség: józanparasztiész.
Nem kell diplomás műesztétának lenni, csak kell egy kis önbizalom. Annyira rossz azt olvasni, hogy "nem érzem magam eléggé profinak" egy kritikához. Pedig ha valakinek lenne bátorsága egy tapasztaltabb fotósnak mondani valamit, akkor sokat tanulhatna a válaszból. Nagyon sokat. Persze akkor ha a válasz tényleg tartalmas és nem egy bazzemitszószbeTetakony. Egyébként utóbbit nem a profik osztják, hanem azok akik annak hiszik magukat. És azért hihetik annak, mert mi, néma amatőrök csendben maradtunk, amikor osztották a hülyeséget. Ez a mi hibánk. (kivéve a taplóságot).
Persze a taplóság is a mi hibánk, ha eleve modortalanul, nyersen fogalmazzuk meg a véleményünket. Akár egy ló: ha piszkálod, akkor pofánrúg és még igaza is van.
Tehát összefoglalva a képnézegetők főbűnei:

• nem gondolkodik
• nem mer véleményt fogalmazni
• mert nem akar újat tanulni saját magáról, fotózásról, életről, semmiről, minden jó ahogy van, az adók is jól vannak, meg a kormány is, meg amúgy se lesz jobb a világ,ezért jobb ha nem is változik
  
• tapló
• lusta

Ezek szinte olyan dolgok melyekért az orvos szívlapáttal elvégzendő agyműtétet kellene felírjon.


De nézzük meg a másik oldalt:

• A kreatív, és tanulni vágyó, világra érzékeny, tapasztalt, öntelt, tapló fotósok. :)

Nálunk kevésbé jellemző a nemgondolkodás, de annál súlyosabb hibának számít, kezelése 9mm-es ólomtartalmú ampullákkal, tarkó irányból revolverrel injektálva.
Szokták mondani,hogy biztos csak unalomból fotózott. Na ezen mondjuk kegyetlenül fennakadok. Ha valaki fotózás helyett leül a sarokba és nem unatkozik akkor tutira retardált. Ha nem is sikerül jól egy kép, akkor is bicskátzsebbenkinyitó taplóság a "biztos unatkoztál aztán kreatívkodtál vmit kínodban" szöveg.
Anyád. Szívlapát. Tarkólövés.
Nálam ezzel simán elérik a már említett lórúgást kiváltó ingerküszöböt.

A fotósok egyik fő hibája viszont a mértéktelenség. Vagy lusta alaposan válogatni, vagy nem tud, vagy csak gyenge megszabadulni a rossz képektől.


A harmadik főbűn pedig -mea maxima culpa- az, hogy kirakunk x képet, aztán csend és várunk. Visszahúzódunk a vadlesbe és csőre töltött "Örülökhogytetszik"-el füleljük az odatévedt nézelődők álkoppanását...
Ha kritikát kapunk akkor meg rögtön betárazzuk az "AnyádKötsög" feliratú muníciót. Ja, mi ebben a probléma? Elméletileg fejlődni vágyó fotósról beszélünk.

Nem szoktam anyázni egy lehúzás miatt,de rám is igaz az "aztán csend" rész.
Ha tényleg akarunk egy visszajelzést arról,hogy jó irányba haladunk-e akkor célszerű kérdést feltenni a képhez! Valamit tuti bírunk kérdezni, a kérdésre könnyebben válaszolnak a nézelődők, főleg ha eldöntendő és nem tartalmaz külföldi szavakat és a kutyád is megválaszolja. (már említettem ugyanis,hogy képnézegetés közben sokan kikapcsolják az agyukat)
Biztos van amin képalkotás közben elgondolkodtál és nehezen jutottál döntésre (ha nincs akkor azonnal töröld a képet és menj orvoshoz, hogy felírja a tarkólövést) Tökéletes alkalom a kép netes publikálásakor feltenni a kérdést, hogy "Szerintetek jól döntöttem-e? "

A magukat profinak gondolóknak erre persze nincs szükségük... Ne is kérdezzetek, mert ha kiderül,hogy kamu amit bemeséltetek magatoknak akkor boldog, nyugodt kamuprofiból átmentek tapló tehetségtelenbe. Jobb ez a status quo mindenkinek. Ti boldogok vagytok a tudattól,hogy ott vagytok a szeren és a világon is kevesebb aktív tapló van.

Azokból akik nem kapnak visszajelzéseket vagy nem figyelik önmagukat, lesznek a körbeajnározott kortársművészek, akik fehérre fehéret exponálnak és kirakja az NKA adófizetők pénzén múzeumokba... Na ez is túlterhel idegileg... Tömeges tarkólövés rendel...

Szóval a fotósok főbűnei:

• nem gondolkodás
• mértéktelenség
• gyenge akarat
• nem akar tanulni

Azért van átfedés, ami azt is jól illusztrálja, hogy a képnézegetők nagy része a fotózásba is belekontárkodik. Ahhoz akad bátorság? :P

MEGOLDÁS!
És most jönne az a rész amikor az eddig észt osztó fikázó szar kedvű kontár megosztja az emberiséggel a világot megváltó módszert... Tömeges tarkólövés? Kötelező szívlapát minden háztartásba? Józanparasztiészosztás? Kötelező érettségi műesztétikából? Bizonyos IQ szint alatt dobjunk le mindenkit a Taigetoszról? Hmm... nem is hangzanak rosszul... Igazából nem tudok megoldást, próbáljunk meg igényesek maradni. :)