május 25, 2009

Place of Knowing

Place of Knowing Originally uploaded by Ray Schönberger
Az utolsó futam következik, még négy vizsga és vége a második félévnek! :) Holnap utazok vissza Pestre, nagy jó dolgomban egy hétig itthon volt időm elővenni pár régebbi fotót, feldobtam néhányat a flick-re. :) Ez a kép februárban készült, a Műegyetem főépületében, az egyik üvegpiramis egy előadó felett. Sokan említették a kontrasztot az építészeti stílusok között: az üvegpiramis modernebb hangulata elüt a homlokzat eklektikus kialakításától. Valóban az összhatásban disszonáns lehet, ugyanakkor az a véleményem, hogy a háttérinformációk birtokában ez feloldható. Egy építészeti fotónál nem elhanyagolható, hogy milyen épületről készült, mi az épület funkciója. Egy történelmi múlttal bíró műszaki egyetem kapcsán pedig már érthető és értékelhető ez a kontraszt. :) Remélem a képen is átjön.

május 14, 2009

A Pentacon és a Pajtása :)

Sztorizok egyet: Szabi. A fotókör vezére, a középformátum egyik helyi zászlósa. A képen épp egy Pajtás van a kezében. Egy kis fotótörténei különlegesség. A második világháború után Magyarországon gyártott gép 6x6-os filmet használ, ahogy a kép bal szélén látható Pentacon is. A négyzetes formátumot használva egész más, sokkal összetettebb feladat komponálni. A téglalap alakú képeknél az oldalarányok végett a harmadolópontok nagyon dominánsak, már csak a kép határai is oda vezetik a szemet, így könnyebb eltalálni a kompozíciót egy jól megválasztott harmadolópontba helyezett témával. A 6x6 világában azonban már nem ilyen egyértelműek a dolgok. A harmadolópontok nem ennyire hangsúlyosak, sokat számít a többi ív is, a foltok, és elszeparálódó területek, így igazán át kell gondolni a fotót elkészítése előtt. Az egész varázsát fokozza a nagyobb film miatt drasztikusan csökkenő mélységélesség. A pentacon tüköraknájába kukkantva egészen térhatású látvány fogadja az embert, és a jól határolt keskeny éles síknak köszönhetően nagyon érdekes felvételeket lehet készíteni.
Megértem Szabi rajongását a középformátum felé,de olyan elvetemült mint ő, valószínűleg nem leszek soha: hajnali háromkor indultunk a Látókőhöz, a hegymászás önmagában is fárasztó volt, de az én max 2-3kilós felszerésemhez képest a Flektogon, és hozzá tartozó Sonnar, és egyéb nehéz objektívek egyenként nyomhattak annyit, mint az én digitális cuccaim együtt. :)

május 13, 2009

Tavasz...

Spring! Originally uploaded by Ray Schönberger
Tavasz, sőt már nyár is. Még pár hét, és vége a sulinak. A húzós részét már túléltem. Ma elővettem pár képet, és dolgozgattam rajtuk. Néhányat feldobtam flickre. :) :) :)
Egyébként nyárra nagy fotó archíválás van betervezve. Tervben van egy félterás külső merevlemez, ahova lehetne pakolni. Remélem minden terv szerint alakul, és akkor nyár végére rendet teremtek a gépemen uralkodó audiovizuális káoszban.
A képhez:
Mielőtt igazságtalanul megvádolna bárki is -mert szoktak- hogy rátekertem rendesen számítógéppel a szaturációt, elmondom, hogy reggel 7-8 óra magasságában készült, akkor amikor a legjobb fények vannak az erdőben, és minden szín sokkal sziporkázóbb szabad szemmel is. Erre dobott egy nagy lapáttal a polárszűrő, ami ebben az esetben az amúgy is kék égboltot sötétítette, így közelebb kerültek fényerőben az árnyékos és világos részek, emiatt kiegyensúlyozattabb, kontrasztosabb, szaturáltabb a kép. ;)
Természetesen van utómunka is a képen: a kit-objektív gyenge részletező képessége a polárszűrővel együtt tovább zuhan, és az erdő nehéz téma, sok részlet, bonyolult apró elemekből épül fel a látvány, és a gyenge részletezés bizony nagyon visszaveti az ilyen fotók összképét. Annyit tehetünk, hogy rekeszelünk (F8-nál rajzol a legjobban a kitobi) bízunk a csúcsfényekben, és utólag RAW-ból igyekszünk nagyobb lokális kontrasztot (mondjuk,hogy mikrokontraszt? lehet ezt így mondani???) elérni, ezt legeredményesebben a Lightroom/clarity, vagy a Paint Shop Pro/clarify eszközével érhetjük el.
Működik még az is, hogy egyszerre emeljünk a mélytónusok mennyiségét, és a fill light mértékét, de ez az egész képre erőteljes hatással van, elveszi a természetes összhatást.
A második képen Lightroomban egyszerre húztam a blacks és a fill light csúszkát, emiatt ilyen határozottak az árnyékok és a textúrák. Jó eszköz, remek alapanyagot lehet vele készíteni montázsokhoz, igen karakteres felületeket állíthatunk így elő,de egyedül hatáskeltésként használni ritkán célravezető. Önmagában ezen a jelenségen lovagolni több tucat fotón keresztül szerintem elcsépelt,elrugaszkodott dolog, ahogy nyers HDR-ekkel villogni is az. Minden utólagos módosításnak van értelme,ha mögötte valamilyen cél, valamilyen határozott elképzelés dolgozik. Gyakran én is beleesek abba a hibába, hogy egy közepes képet csak azért módosítok számítógépen, hogy valami jobbat hozzak ki belőle. Nem hiba javítani a képeinket, de bármilyen értéket mesterségesen a képre szuszakolni már nem számít javításnak. Majd igyekszem tanulni a hibákból. :)