stuff around me

Ismét kiállítanak az Arrabona Fotósok, ezúttal Győrben az Egyetemen. Szeretettel várunk mindenkit, akinek a következő pár hétben van ideje megtekinteni! Nagyon remek sorozat lett összeválogatva, ahol egy portréval én is megjelentem. Ha tetszett kommentelj!!! :)

A hétvégén sikerült egy kicsit fotóznom és szombat este elindultam felfedezni a könyéket. Túl sok képet nem készítettem, de azért párat megmutatnék. A sétám során a víztorony mögötti vasútállomásnál lyukadtam ki, ahol már fotóztam korábban modellt is. :)

Többnyire ISO800-1600 között fotóztam és még így is elég hosszú záridők sikeredtek, ami a gyorsan pörgő események miatt is kellemetlen volt. A teleobjektívet ritkán sikerült produktívan használnom, akkor is inkább a rövidebb végén. Az arcokra gyakran többletfényt adtak, így a környezethez képesti nagy kontraszt miatt vagy alá kellett exponálni a hátteret, vagy visszavenni az arcokra jutó csúcsfényt, ami gyakran sajnos természetellenes hatást kölcsönöz a bőrnek. Nehéz szituáció volt, amit kitartó próbálkozással és rengeteg kép elkészítésével próbáltam kompenzálni. A végeredmény 470 fotó lett, amiből végül nagyjából hatvanat utómunkáztam, ez utóbbi többnyire zajszűrésből és élesítésből állt, illetve szokásomhoz hűen finomhangoltam kicsit Lightroomban a színeket, itt-ott pedig kiretusáltam néhány zavaró elemet.


Ez volt a 350D utolsó nagy megpróbáltatása és úgy érzem, hogy egy igazán szép, izgalmas befejezése volt a régi gépem pályafutásának, hogy itt fotózhattam vele. Lehet szentimentális vagyok, de amikor az ember hosszú éveken keresztül használ egy fényképezőgépet és megannyi szép élményt, lehetőséget köszönhet az általa készült képeknek, akkor váltásnál hiába, jobb, okosabb az új gép, kicsit nehéz szívvel teszi el a szekrénybe a régit. Ambivalens módon pont ez volt az a fotózás, ahol eldöntöttem, hogy új gépre van szükség, mivel a magasabb ison készült képek többsége enyhe nagyítás után már kezd szétesni, nem tudom, hogy papíron hogy mutatnának.


Hogy a darabról is írjak pár szót: nekem nagyon tetszett. A keserédes komédia olyan szarkazmussal mutat be a társadalmunkban hemzsegő "nyerészkedő embernek" ahogy Tóth Gabi tette ezt az egyik jelenetben, eközben viszont végig vicces, szórakoztató és itt-ott meglepő marad. A díszletek és a világítás - talán a képekből is látszik - zseniálisak, ahogy a színészi játék és a rendezés is. Nekem a történet végi fura fordulat is tetszett, feltette a pontot az í-re, mégis nyitvahagyta a befejezést. Még műsoron van a darab, aki nyitottabb egy modernebb, társadalomkritikát is felvonultató vígjátékra, az mindenképp nézze meg!


Nagyon nehezemre esett kiválasztani a bejegyzéshez annyi fotót, ami még nem sok, de jól reprezentálja az előadás legjobb pillanatait, ezért mindenképp ajánlom a teljes fotósorozatot tartalmazó albumot a facebookon!

Mivel nem tudtam dönteni, a képet megversenyeztettem a facebookon és érdekes reakciók érkeztek. A fotó megosztotta az embereket, a színes egyértelműen sok ember tetszését elnyerte, ahogy a fekete-fehér is, bár ennél arra bátorítottak, hogy tegyem kontrasztosabbá a sárga csíkot. A szelektív változat már csak az emberek felének tetszett, a többség inkább  a sima fekete fehérre voksolt. Még jött egy olyan javaslat is, hogy próbáljam meg egészen alacsony telítettséggel, így ezt is elkészítettem és szintén egész jó fogadtatást kapott. Szóval melyik a jobb? Itt is lehet kommentelni! ;)

Rég írtam tartalmasabb bejegyzést és fotókkal sem mostanában szolgáltam, ezért most írok gyorsan egy helyzetjelentést, mivel rengeteg minden történt mostanában és még fog is a közeljövőben.

Kezdjük a mostanában történtekkel: egy hete egy vadonatúj Canon EOS 600D boldog tulajdonosa vagyok, így a 350D végre jól megérdemelt nyugdíjba vonul. Fogok írni egy szépemlékes megemlékező bejegyzést arról, hogy a 350D-nek mennyi mindent köszönhetek és készül egy teszt a 600D-ről is természetesen. A régi gép egyelőre tartalék lesz, eseményfotózásokon jól fog jönni, de ELADÓ, ha valaki ajánl rá egy olyan árat, amiért nem sajnálnám eladni, akkor viheti. Csak tippelni tudom, hány ezer expó lehet benne, hat éve használom, változó intenzitással (volt egy egész év, amikor kb elő sem vettem) de nagyon vigyáztam rá és eddig nagyon jól kitartott. Hamarosan elviszem a Camera kft-hoz szenzortisztításra és expószám kiolvasásra, ha lesz pontos infóm, akkor talán meg is hirdetem majd.


A 350D utolsó nagy csatája január23án a Győri Nemzeti Színházban volt. Alkalmam nyílt rá, hogy a "Finito" c. darab főpróbáján fotózhassak néhány kollégámmal. A terep nagyon nehéz volt, repkedtek a hosszú záridők és a magas isok, miközben a színpadon csak úgy pörögtek az események és Tóth Gabi leénekelte a fejünket. :) Érezhetően erősebb gépért kívánt a helyszín, nagyon közrejátszott, hogy végül megléptem a 600D megvásárlását, remélem hamarosan ismét fotózhatok színházban, immár az új felszereléssel. Majdnem 500 fotót készítettem az előadáson, aminek a harmadát dolgoztam fel eddig, amint elkészültek hozom őket a blogra.


Pénteken megejtettük életem első nagyközönség előtt tartott szakmai előadását. Nagyon izgultam és a vártnál jobban arcul csapott a lámpaláz, de a visszajelzések nagyon pozitívak voltak. Közel hatvanan voltunk, videó is készült, most linkelem a rövid összefoglalót, aztán elvileg lesz egészestés anyag is, amit az is meg tud nézni, aki nem tudott eljönni. A tapasztalat az volt, hogy még sokat kell fejlődni előadói tekintetben, de az emberek nyitottak voltak a legszárazabbnak tűnő szakmai kérdésekre is, ezért mindenképp folytatjuk az előadássorozatot. A következőt valószínűleg valaki más tartja, de már én is tervezek egy új Arrabona Labot! ;)

A 600D-t szombaton vetettem be először úgy élesben, Sacinak segítettem, akit a II.Katolikus Ifjúsági Bál fotózására kértek fel és amolyan "technikusi" szerepben jelentem meg a bálon. A YN vakumat is ő használta, így alkalmam nyílt a 600D-t magasabb ISO értékekkel is kipróbálni. Az általános tapasztalat az volt, hogy 100-800 között tökéletes képet ad és még 1600-on is kifejezetten használható a teljesítménye. Szükség esetén meg lehet próbálni magasabb értékeket is, de a 12800 már tényleg csak azért van, hogy ha máshogy egyszerűen nem lehetne elkészíteni a fotót és valamit dokumentálni kell. Erről és más dolgokról még részletesen fogok írni, amint lesz rá időm.


És mi várható a folytatásban?
Nagyon sok bejegyzést tervezek a blogra, össze is írom őket, mert szinte magamat is emlékeztetni kell, hogy mit szeretnék még Nektek megmutatni.

-Megemlékezés a 350D hősies kalandjairól
-600D teszt
-18-55IS II. teszt és összehasonlítás a régi kitobival
-Magic Lantern teszt
-Arrabona Lab I. részletes beszámoló és videó
-RAW, szenzorok és képfeldolgozás elméleti alapok (szakmai cikk)
-RAW feldolgozás Lightroomban (szakmai cikk)
-Folytatom az objektívválasztást segítő cikksorozatom, aminek az első része az általános szempontokkal már felkerült, a következő pedig a képhibákról fog szólni
-Finito főpróba, képek és beszámoló
-II.Katolikus Ifjúsági Batyus Bál képek

És hamarosan ismét kiállítunk, a Csillagos kiállításunk még megtekinthető, de készül már az új kiállítás, aminek a helyszíne egyelőre még titok, de amint lehet, hozom róla az infókat! ;)


A csoport következő workshopra a tési szélmalmok és a környező érdekesebb helyszínek felé veszi az irányt, valószínűleg márciusban. Eközben az Arrabona Lab folytatását is hamarosan elkezdjük szervezni, több ötlet is befutott a folytatásra, tehát a szervezők kapacitásához mérten még sok előadás várható.

A közeljövőben mindenképp ki akarom próbálni a 600D-t egy vakus/koraesti portréfotózás során is és szerintem a következő budapesti utamra is magammal viszem.

Mostantól aktívan vállalok fotós munkákat is, így ha egy tapasztalt fotóst kerestek, írjatok nyugodtan, nincsenek fix árak, minden részlet megbeszélés tárgyát képezi:
schrajmund@gmail.com

De aki követi a facebook oldalamat az ezekről a hírekről talán már értesült is, a legfrissebb fotókért navigálj ide és ha tetszik, oszd tovább: https://www.facebook.com/schrajmund Köszi! :)

STAY TUNED! :)

Mostanában nagyon sokat beszélgettem több fotóssal is objektívekről és úgy döntöttem, hogy indítok egy cikksorozatot, ahol áttekintem a nagyobb kategóriákat, hol, mit, milyen szempont alapján érdemes választani.

Az első cikk bevezetés lesz, de önmagában egy általános útmutató is, amivel már bárki el tud indulni kiválasztani magának, amit szeretne - nikonosok és más rendszerrel fotózók is. A folytatás azonban csak Canon lesz, mivel nekem az EF bajonett objektívparkjára van csak jó rálátásom. A cikkben nem fogok ekvivalens gyújtótávokat számolni, APS-C-re értek mindent, ahol nem jelzem külön.

Milyen tulajdonságai vannak egy objektívnek?

Gyújtótávolság
Ez határozza meg gyakorlatilag, hogy milyen objektívről beszélünk. A mm-ben megadott érték a látószögre utal, ha egy tól-ig szám, akkor zoomobjektívről beszélünk, ha egy szám, akkor fix. Minél kisebb a szám, annál nagyobb a látószög, annál több dolog fér a képre. Egy 10-30mm környékéről induló objektívet nagylátószögűnek nevezünk és tájképhez, épületfotóhoz a legjobbak, egy 200-300mm-es már középtele, ami például sportfotóhoz célszerű. Ez nem minőségi jellemző, itt olyat kell választani, amire szüksége van az embernek. Jellemzően a legtöbb fotós igyekszik lefedni a 18-200mm-es tartományt. A 18mm még nem szupernagylátó, de nagyon gyakran előkerül, a 24-70 környéke pedig egy általános eseményfotós szegmens. 70-100mm szokott kelleni a portrékhoz, 200mm pedig a távolabbi objektumokhoz. Persze nem mindegy, hogy milyen objektívekkel fedjük le ezt a tartományt, ráadásul ezen kívül is lehet igényünk másra is.

Átfogás
Zoomobjektíveknél a kezdő és végső állás közötti távolságot értjük ez alatt. Egy 70-210mm-es objetkív átfogása közepesnek mondható, egy 16-35 egészen kicsinek, de léteznek 18-300mm-ig működő objektívek is extrém nagy átfogással. Minél nagyobb az átfogás, annál több kompromisszumra kell számítani. Egy objektívet nem lehet ugyanolyan jól megcsinálni 18mm-re és 200mm-re. A különböző képhibák erősebben fognak tehát jelentkezni egy nagyátfogású objetkíven, mint egy kisebben, vagy pl egy fixen. A legjobb képminőséget mindig a fix objektívek adják, itt nem változtatható a látószög, ha más képkivágást akarunk alkalmazni akkor nekünk kell közelebb menni vagy eltávolodni a témától. Ez sok esetben nem megoldható ezért az emberek szeretik a zoom-optikákat. Egy eseményfotósnak jól jöhet egy nagyátfogású objektív, mert mire a nagylátószöget kicserélné telére, lemaradna a pillanatról - neki megéri a gyengébb képminőségből fakadó kompromisszum, hiszen el se készülne a fotó e-nélkül. Az extrém nagy átfogású objektíveket jellemzően turisták veszik, mivel így nem kell sokmindent magukkal cipelniük, egy amatőr fotósnál ez komolytalan hozzáállás.

Fényerő
Nagyon fontos szempontnak tűnhet, de sokkal többet képzelnek bele az emberek, mint amennyit valójában ér. Minél nagyobb a fényerő, annál sötétebb körülmények között fotózhatunk, okítja rengeteg fotós tankönyv hibásan. Valóban, egy nagyobb rekesznyílás több fényt enged be, azonban leesik a mélységélesség, így a fotónk bár világos lesz - nem lesz elég éles és így használhatatlan. A fényerő hiányát az ISO és a záridő emelésével kell kompenzálni, nem a rekeszérték megváltoztatásával. A rekeszérték a mélységélesség, ezáltal a háttérelmosás szabályozásához való elsősorban. Az objektíveken többféleképp is jelölhetik, többnyire F2,8  f/2,8 vagy 1:2,8 jelöléseket alkalmaznak. Ez egy tört, tehát a szám minél kisebb, annál nagyobb fényerőről beszélünk. F1,2-2 közötti érték inkább a fixeknél jellemző, zoomoptikáknál a 2,8 már fényerős objektívnek mondható, az F3,5-5,6 az átlagosnak nevezhető, ennél kisebb fényerő már ritka és gyakorlatban nem túl működőképes. De mint mondtam, elsősorban a fotózott téma által megkívánt mélységélességtől függ, hogy mekkora rekeszt használhatunk. Nagylátószögnél ez a probléma nem kritikus, mivel kellően távolra fókuszálva már szinte minden éles lesz a képen, azonban elég bemenni egy templomba és máris lehet f2,8 mellett olyan képeket lőni, hogy csak az első két padsor éles, a többi pedig furán elmosott. Az tévhit, hogy a nagylátószögeknél annyira nem probléma a mélységélesség, bár akkora háttérelmosás nem jelentkezik mint a teléknél, bőven elég ahhoz, hogy használhatatlanná tegye fotónkat. Teleobjektíveknél kritikusabb a dolog, egy 100mm-nél hosszabb optikával portrét fotózva egy közeli arc részletei már úgy eshetnek, hogy a modellünknek például csak az egyik szeme lesz éles, ilyenkor néha f8-ra is le kell rekeszelni az optikát, így hiába van 2,8as fényereje. Másik tényező, ami ehhez még hozzáadódik, hogy a legtöbb objektív képminősége a legnagyobb rekesznyíláson gyengébb, szűkítve egy pontig egyre jobban javul (általában f8-f11) majd utána ismét romlik. Ez nagylátószögnél annyira nem kritikus, de pl az olcsó 300mm-es telék képe csak f8 környékén használható, egyébként rettenetesen fátyolos, lágy.

Mechanika felépítés
Itt két dolgot kell megnézni. Az egyik az, hogy mi történik az objektívekkel fókuszáláskor és zoomoláskor. Bizonyos objektíveknek elmozdul az eleje,elfordul, ezeknél nehéz lehet lapszűrőket alkalmazni, de manuális fókusznál is zavaró lehet. A másik kérdés az általános építési minőség. Lehet vacilálni azon, hogy olcsónak hatnak a műanyagok, vagy gyengének tűnik, de a legfontosabb a holtjáték. Van-e a gyűrűknek, elmozduló részeknek holtjátéka és mekkora. Biztosra vehető, hogy ez később csak nőni fog és pontatlanságokhoz vezet fókuszáláskor, ráadásul jobban is koszolódik az objektív belseje. Az évek során annyi por rakódhat le a lencséken, hogy jelentősen csökkenhet a képélesség, vagy a legrosszabb, hogy penészesek lesznek a lencsék. Akárki, akármit állít, ez jóformán nem orvosolható, ha egy objektívet egyszer szétszedtek, az sosem lesz ugyanolyan jól összerakva (ez műanyag tokozásúaknál erősebben játszik, mint a drágább, fémházas lencséknél) A legjobb felépítésű optikák a Canon L-es szériájából kerülnek ki, nem egy közülük időjárásálló is, ami nagyon jó dolog, ha a fényképezőgépünk is az. Ha gépünk nem is az, az optika az évek során nem fog annyira koszolódni, de ez inkább egy EOS 7D mellé vásárolt objektíveknél szempont szerintem. Ütésállóságot ne várjunk egyiktől sem, az üveg rideg, nehezen veszi az ütéseket és könnyen reped, a fókuszmotor és a képstabilizátor pedig érzékeny finommechanikai eszköz, bárhogy is van tokozva, nem szabad kemény kiképzésnek kitenni őket (persze a fémházasak itt is előnyt élveznek)
Fókuszmotor
Szerintem elég fontos szempont, de nagyon experimentális, hogy most egy objektívé jó-e, vagy sem. Ki kell próbálni, hogy meg tudjuk ítélni, nekünk megfelel-e. Háromféle létezik jelenleg, a DC, az USM és az STM. A DC hagyományos mikromotort jelent, jellemzően lassabb és hangosabb az USM-nél és érzékeny arra, ha megtekerik, így mindenképp manuális fókuszra kell állítani, mielőtt elfordítanánk az élességállító gyűrűt. Az USM egy modern technológia (csak 30 éve létezik :P ) ami különféle rezgéseket használ a lencsék mozgatására (az USM az ultrahangra utal, de létezik piezoelektromos hatáson alapuló is). Az STM a Canon legújabb technológiája, még elég kevés objektívben alkalmazták, ez a léptetőmotor megoldás nagyságrendekkel gyorsabb és szinte teljesen hangtalan. Namost, hogy USM vagy DC... jó kérdés. Az igazság az, hogy én láttam már rettenet gyors DC motort és felháborítóan lassú USM motort is (az épp egy Nikon volt és ott SWM a technológia neve). Ez az adott optikától is függ, hiszen nem mindegy, mekkora úton és mekkora lencsét kell mozgatnia a rendszernek. Ki kell próbálni! Két fő szempont van: sebesség és a zaj. A pontosság azért nem annyira szempont, mert nemcsak a motoron múlik -sőt-, hanem az optikai minőségen és a fényképezőgép AF rendszerének képességein is. A sebesség egy tájképfotósnak talán nem olyan kritikus, eseményfotósoknak már jól jöhet egy gyorsabb objektív, sportfotónál meg elengedhetetlen. A zaj természetfotónál elijesztheti az állatokat, vagy egy esküvőn zavaró lehet, de jellemzően a mai DC motorok sem zúgnak már annyira. (a Nikon hagyományos csavarhúzó AF-e a D100-ban még olyan volt mint egy traktor) Viszont bármily csendes is egy USM motor, ha belső mikrofonnal videózunk, akkor hallani fogjuk a felvételen a kattogását. Persze a videós AF még nem túl kiforrott dolog, aki mindenképp erre vágyik annak egy EOS 650D-re lesz szüksége és egy STM objektívre, jelenleg csak ez a kombináció kínál valamennyire használható megoldást (és még ez sem tőkéletes, bár ez inkább a gépváz oldaláról jelentkezik)

Képstabilizátor
A képstab remek dolog, de azért itt is vannak érdekességek. Fontos tudatosítani, hogy egy képstab - főleg a nagytelékben - jelentősen megrövidíti az objektív élettartamát. Najó, nem az egész objektívét, hiszen ki lehet kapcsolni, de míg egy fókuszmotor vagy egy blendemozgató mechanizmus (a két jellemzően kopó rész egy lencsében) félelmetesen sokat kibírhat, addig a képstab giroszkópjai sokkal hamarabb bemondják az unalmast. Olyanról is hallottam hogy csupán 4-5ezer expó, ezt nehezemre esik elhinni és azért itt nem az expószám számít, hiszen a képstab folyamatosan stabilizálja a képet (van amelyik csak az exponálógomb félig történő lenyomására) szóval inkább az üzemóra fontos és egy vadfotós, aki három napig ül lessátorban sokkal több üzemórát összehoz 100 expó során, mint egy átlagos amatőr. Azt sem szokták a specifikációkban megosztani, hogy hány lépcsős a képstab. A többség legalább 2-3 fényértékkel hosszabb expozíciót lehetővé tesz, de létezik 4Fé-t korrigáló is (talán van már nagyobb is, bár nem hallottam még róla). Sportfotósoknak az is szempont, hogy mennyire képes axiálisan követni a képstab svenkelésnél. Egy foci fotózása közben jobbra-balra rángatjuk a gépet, a képstab megpróbálja leragasztani a témát, ami nem túl jó. Bizonyos fajták automatikusan érzékelik a gyors elmozdulást és annak az irányában ne korrigálnak, csak arra merőlegesen, míg másoknál át kell kapcsolni egy másik üzemmódba hozzá. Ez is tapasztalati kérdés, ha nagyon fontos tényező, érdemes a kiszemel objektívet egy fotózás erejéig kölcsönkérni valakitől. Aki sokat fotózik állványról ne is rágódjon a képstabon, mert a rezonanciák elkerülése miatt a képstab azonnal kikapcsol, amint állványra raktuk a gépet (vagy nem, de akkor nekünk kell, különben nem lesz éles a fotónk)

Márka
Fontos szempont ez is, bár itt vannak a legnagyobb hitviták és félreértések. Jellemzően a Canon gyári objektívei megbízhatóbbak, a Tamronról vegyesek a vélemények, a Sigmát pedig csak az nem utálja, akinek még nem volt rossz tapasztalata vele. A Tokináról valahogy eddig se jót, se rosszat nem hallottam. Azt azért érdemes megfontolni, hogy mik az általános tapasztalatok egy adott optikánál. A Canon objektívei a magasabb minőségellenőrzési normák miatt drágábbak, de megbízhatóbbak, a Sigmánál egy-egy modellnél gyakran előfordulnak típushibák, ki kell fogni egy jó darabot, de az is lehet, hogy egy teljes széria problémás (az 50mm-es fix makróknak a blendéivel volt gond, a korábbi nagylátószögekben a szalagkábel ment szét, de sokat hallottam fókuszmotorhibákról is). A Tamronnál inkább az általános minőség kommerszebb, de egyenletesebb és az egyedüli gyártó, ami öt év garanciát ad az objektíveire és ez Canon 1 évével szemben nagyon nem elhanyagolandó tényező! A Canonnál a régebbi L-es és a 90-es években megjelent USM motoros (aranycsíkos) optikák jellemzően nagyon strapabíróak, az új 100e Ft alatti műanyagok viszont már vegyes minőséget hoznak. A Sigma is három évet ad, olcsóbb optikáknál én kevésnek érzem még ezt is, a drágább üvegeknél talán jobban odafigyelnek és ott a Sigma is megfontolandó lehet. Azt azonban célszerű tudatosítani, hogy a 80-as 90-es évek elmúltak, ezidőben rengeteg gyártó ment tönkre, mert túl jó terméket készítettek így a 2000-es évekre általánossá vált a tervezett elévülés, mint mérnöki szempont. Ez nem összeesküvés, nem kitaláció, jóformán az elsődleges tervezési irányelv az élettartam, bármilyen műszaki alkalmazást is tekintünk. A gyártó azzal, hogy kimondja, hogy csak 1 év garanciát ad a termékre, azt is mondja, hogy ő csak egy évig garantálja neked a készülékét ennyi pénzért. Az a helyzet, hogy joga van hozzá és ezt tudomásuk kell vennünk és a vásárlásnál oda kell figyelni erre. Valahol érthető az ő álláspontjuk is, hiszen úgy kell minél jobb minőségű, megbízható terméket árulniuk, hogy 10 év múlva is tudjon munkát adni a több ezer alkalmazottjainak. Az a kérdés, hogy melyik cég, hol találja meg az egyensúlyt. Ekkora összegeknél azonban hiba előítéletek alapján dönteni ("nekem nemkell Tamron Fos!!" és barátai)

Egy dologról még nem írtam, mégpedig a látszólag legfontosabbról: az optikai minőségről. Azonban ez egy összetettebb témakör, ezért csak egy következő bejegyzésben foglalkozok vele!

/illusztrációk a google-ról/